22/2

A kereszténység felvételével kapcsolatban - a késõbbiekben alapvetõnek bizonyuló - kérdés volt az, hogy a nyugati vagy a keleti egyházhoz csatlakozzon-e Magyarország. Korábban (948 körül) a magyar elõkelõk egy része a bizánci kereszténységet vette föl. Konstantinápolyban megkeresztelkedett és így a császár "barátja" lett Termacsu, Árpád dédunokája, Bulcsú karcha "Turkia harmadik fejedelme" és valamivel késõbb a fejedelem után következõ méltóság viselõje, a gyula is. A választásról szóló döntést végül is az aktuális külpolitikai helyzet határozta meg. A magyar kalandozások utolsó fejezete délkeletre irányult, s ez elhidegítette a bizánci kapcsolatokat. Figyelmeztetés lehetett a magyar fejedelemség számára az is, hogy a bizánci császár megszüntette Bulgária politikai és vallási önállóságát.

Amikor Bizánc és a Német-római Császárság közvetlen szomszédságba került Magyarországgal, Géza nagyfejedelem számára a nyugati orientáció jelentette a biztatóbb támaszt. Ugyanis I. Ottó is felismerte, hogy a magyarok ügyének felkarolása saját politikai befolyását erõsíti a térségben. A német-római császár közvetlen híveinek tanácsával és közremûködésével válogatta össze a magyarországi misszió tagjait. Térítõ püspöknek a szentgalleni Prunwartot (a késõbbi Szent Brúnót) választotta. 972 õszén így a mainzi érsek Brúnó szerzetest szentelte a magyarok püspökévé, aki sok pogányt vezetett a hit útjára. Õ keresztelte meg többek között Géza fejedelmet és családját is. Géza a keresztségben az István nevet kapta. Felesége, Sarolt már kisgyermekként, Hierotheos görög püspök révén keresztény lett.


1. Bulcsú vezér 948 körül felveszi a kereszténységet

2. I. Ottó német-római császár és családja