18/1 II. óra/ 1. fejezet A gyermektelenül meghalt II. István után II. Bélát (1131–1141) koronázták királlyá. Az ország kormányzatát a vak uralkodó helyett felesége, a szerb Ilona tartotta a kezében. Béla és Ilona két ízben is lemészároltatták politikai ellenfeleiket: elõbb a király megvakíttatásában részesnek gyanított Kálmán-párti elõkelõk jutottak erre a sorsra, utóbb a magát Kálmán fiának állító trónkövetelõ Borisz híveit gyilkoltatták le. Béla uralkodása alatt új lendületet vett a balkáni terjeszkedés, a magyar uralkodók közül elsõként õ viselte a Bosznia feletti uralmat kifejezõ „Ráma királya” címet. II. Béla korai halála után kiskorú fia, II. Géza (1141–1162) következett a trónon, aki helyett eleinte anyai nagybátyja, Belos kormányzott. A felnövekedett Géza feltûnõen aktív külpolitikát folytatott. Számos hadjáratot vezetett Oroszországba, de beavatkozott a német belviszályokba, s támogatta a szerbek Bizánc elleni felkelését is. Aktivitására két körülmény hatott mérséklõleg. A két szomszédos birodalom élén a kor két legjelentõsebb uralkodója – I. Frigyes német-római és Mánuél bizánci császár – állt, belföldön pedig az újra feltámadó trónviszály ingatta meg Géza helyzetét. Uralkodása alatt elõbb Borisz, majd saját öccsei, László és István trónigényével volt kénytelen számolni Géza.

1. Az aradi országos gyûlés 2. I. Frigyes császár két fia - VI. Henrik király és Sváb Frigyes herceg - között 3. Mánuel császár és felesége