18/6 Az adományok ugyanakkor a királyi jövedelmeket is csökkentették. András ezen úgy próbált meg segíteni, hogy bevételeit igyekezett a királyi felségjoghoz tartozó források fokozott megcsapolásával növelni. Rendkívüli adót és új külkereskedelmi vámot vetett ki, rontotta a pénz minõségét, ellenben kényszerbeváltással tette kötelezõvé a használatát, s rendszeressé vált a pénzváltás és a királyi kézben lévõ sóforgalmazás bérbeadása, ami állandó jövedelemhez juttatta a kincstárt. Az új berendezkedés éveiben vált a királyi udvar egyik legbefolyásosabb méltóságává az uralkodó pénzügyeiért felelõs tárnokmester. II. András intézkedéseinek nem volt olyan eleme, mely ne sértette volna valamely társadalmi csoport egészének vagy egyes tagjainak érdekeit, s így az új berendezkedés politikájának kiterjedt és sokszínû ellenzéke támadt. Az egyház a királyi jövedelmek bérbeadását nehezményezte, mivel a bérlõk zsidó és mohamedán pénzemberek voltak. Az elõkelõk egy része egykor Imre pártján volt eleve, most csatlakoztak hozzájuk azok, akik nem részesedtek a nagy adományokból vagy más okok miatt fordultak szembe a királlyal. A királyi szolgálónépek az eladományozástól féltek, a királyi szervienseknek nevezett kisebb birtokosok pedig attól, hogy a rohamos gyarapodásnak indult nagybirtokos réteg árnyékában elvész a függetlenségük.

1. II. András király érme 2. Arab kereskedôk (13. századi arab kézirat) 3. Trimbergi Süßkind, a zsidó minnesänger a Manesse-kéziratból