18/7 A II. Andrással szembeni elégedetlenség különbözõ formákban tört idõrõl idõre felszínre. Az elõkelõk egy szûk csoportja III. Béla számûzetésben meghalt Géza öccsének a fiait akarta trónkövetelõként felléptetni, de tervük kudarcba fulladt. 1213-ban a lázongók egy másik csoportja a rokonait és kegyenceit a magyar elõkelõk kárára pártfogoló, s emiatt rendkívül népszerûtlen Gertrudis királyné ellen hajtott végre gyilkos merényletet. Megint mások a kiskorú trónörököst, Bélát akarták kijátszani apja ellenében, kierõszakolva a herceg megkoronázását. Ilyen elõzmények után került sor arra, hogy 1222 tavaszán az Imre-párti elõkelõk – maguk mögött tudva a királyi szerviensek tömegeinek támogatását – rákényszerítették II. Andrást a pecsétje után utóbb Aranybullának nevezett kiváltságlevél kiadására. Az ebben foglalt intézkedések egy csoportja általános sérelmeket volt hivatva orvosolni, a többi az Aranybullát kikövetelõ csoportok – András nagyúri ellenzéke és a királyi szerviensek – érdekeit védelmezte, miközben kikezdték az új berendezkedés politikájának számos elemét. II. András idõlegesen meghátrált, ám sem ekkor, sem az Aranybulla 1231. évi megújításakor nem gondolt komolyan a törvény rendelkezéseinek végrehajtására. 1. II. András király levele III. Ince pápához 2. Az 1222. évi Aranybulla 3. Az Aranybulla megújítása (1231)

1. Gertrudis királyné síremlékének oldalnézete 2. II. András aranypecsétjének elô- és hátlapja 3. Az Aranybulla 1351. évi átírása (részlet)