18/8 Az Aranybulla ugyanakkor mégsem maradt teljesen hatástalan. A királyi szerviensek jogainak írásba foglalásával hozzájárult e társadalmi réteg kikristályosodásához, s évszázadokkal késõbb a „nemesi alkotmány” sarkalatos törvényei között tartották számon az Árpád-kor e talán legismertebb dokumentumát. A politikai feszültség azonban az Aranybullák kiadása után is megmaradt az országban. II. András utolsó éveiben részben az apjával szembeforduló Béla herceg, részben a saját érdekeit a királlyal szemben védelmezõ egyház lépett fel az uralkodó ellenében. A herceg valódi sikereket nem ért el, az egyház viszont kikényszerítette 1233-ban a sérelmeit orvosló beregi egyezmény megkötését. A belpolitikai nehézségek ellenére II. András igen aktív külpolitikát folytatott. Végeláthatatlan hadjáratokba bonyolódott Halics megszerzése érdekében, tartós siker nélkül. Kudarcba fulladt a nagy sokára megindított szentföldi keresztes hadjárat is 1217–1218-ban. Eredményeket csak a balkáni politika hozott. 1211-ben András betelepítette Dél-Erdélybe a Német Lovagrendet a nomád kunok elleni védelmül. A lovagok azonban önálló államiság kiépítésére törtek, ezért András 1225-ben kiûzte õket. A kunok hódoltatása és térítése terén az Erdély élére állított Béla herceg ért el sikereket. A 13. század elsõ harmadában lett a Magyar Királyság része az Aldunától keletre, illetve nyugatra fekvõ két tartomány: a Szörénység és Macsó. 1. A beregi egyezmény

1. Krisztus és a donátorok, Szentkirály 2. Körmeneti kereszt Csajágról 3. Lovag síremlékének rekonstrukciója