| 18/8
Az Aranybulla ugyanakkor mégsem maradt teljesen hatástalan.
A királyi szerviensek jogainak írásba
foglalásával hozzájárult e társadalmi
réteg kikristályosodásához, s
évszázadokkal késõbb a nemesi
alkotmány sarkalatos törvényei között
tartották számon az Árpád-kor e talán
legismertebb dokumentumát. A politikai feszültség azonban
az Aranybullák kiadása után is megmaradt az országban.
II. András utolsó éveiben részben az apjával
szembeforduló Béla herceg, részben a saját
érdekeit a királlyal szemben védelmezõ egyház
lépett fel az uralkodó ellenében. A herceg valódi
sikereket nem ért el, az egyház viszont
kikényszerítette 1233-ban a sérelmeit orvosló
beregi egyezmény
megkötését.
A belpolitikai nehézségek ellenére II. András
igen aktív külpolitikát folytatott.
Végeláthatatlan hadjáratokba bonyolódott
Halics megszerzése
érdekében, tartós siker nélkül. Kudarcba
fulladt a nagy sokára megindított szentföldi keresztes
hadjárat is 12171218-ban. Eredményeket csak a balkáni
politika hozott. 1211-ben András betelepítette
Dél-Erdélybe a Német
Lovagrendet a nomád kunok elleni védelmül. A lovagok
azonban önálló államiság
kiépítésére törtek, ezért András
1225-ben kiûzte õket. A
kunok hódoltatása és
térítése terén az Erdély élére
állított Béla herceg ért el sikereket. A 13.
század elsõ harmadában lett a Magyar Királyság
része az Aldunától keletre, illetve nyugatra fekvõ
két tartomány: a
Szörénység és
Macsó.
|