18/18

A korabeli magyar rendiség társadalmi bázisát a király és fõpapjai a megyei nemességben keresték. A királyi hatalom 1267-ben ismerte el a királyi szervienseknek az egykor csak a legelõkelõbbeket megilletõ nemesi jogállását. András és hívei az így kialakuló nemességet akarták mozgósítani a bárók ellenében, ezért felkarolták és ösztönözték a nemesség helyi önkormányzatának kialakítására irányuló törekvéseket. Törvény írta elõ a nemességet képviselõ szolgabírák állítását minden megyében. A megyésispánból és a szolgabírákból álló testület lett az illetékes a megyebeliek ügyeiben. A szolgabírákat ekkor még a király nevezte ki, s feladataikhoz hozzátartozott a bárók közül kikerülõ megyésispánok ellenõrzése is.

Bár III. András uralkodásának majd minden évében lázadó bárói ellen volt kénytelen hadakozni, az állam rendi jellegû átalakítása, melynek eredményeit az 1290. és 1298. évi törvények rögzítették , idõvel mégis meghozta a maga gyümölcseit. 1300-ra a bárók sorra meghódolni kényszerültek, s megszilárdulni látszott a királyi hatalom helyzete. A felsejlõ konszolidációt törte derékba a király váratlan halála 1301. január 14-én. III. Andrással immár vitathatatlanul sírba szállt az Árpádok dinasztiája. A rendi intézmények fokozatosan elsorvadtak, s a bárók új erõre kapva fordították a maguk javára a magyar koronáért harcba induló trónkövetelõk egymás elleni küzdelmét.


1. IV. Béla és fiai törvénye
2. III. András törvényei


1. Dénes nádor oklevele

2. A Szent Korona elölnézete balról

3. A koronázási jogar