| Bosznia, Dalmácia, Halics, Macsó,
Szörénység
Bosznia Területe az ókorban a római Dalmatia provincia része volt. A 6–7. századi szláv betelepülés után a névadó Boszna folyó völgyében fejlõdött ki a boszniai bánság, mely története során váltakozva a Bizánci Birodalom, Bulgária, Horvátország, Szerbia része volt. A 12. századtól a magyar királyok is igényt formáltak a Bosznia feletti uralomra – ennek jeleként viselték a „Ráma királya” címet –, fennhatóságuk azonban többnyire csak névleges volt, s a boszniai bán hûbéri alávetésére korlátozódott. Boszniában tömeges méretekben terjedt el a bogumil eretnekség, mely a Jó és a Rossz örök küzdelmeként értelmezte a világot, az utóbbi mûvének tekintve az anyagi valóságot. A bogumilizmus felszámolására a pápa erkölcsi támogatását élvezõ magyar királyok több, sikertelen, kísérletet tettek. ZSA Dalmácia A 6–7. századi szláv betelepülést követõen a korábban nagy kiterjedésû római Dalmatia provincia az Adriai-tenger keleti partvidékére és a szigetvilágra szorult vissza. Területe eredetileg a Bizánci Birodalomhoz tartozott, 1000 után Horvátország és Velence küzdött birtoklásáért váltakozó sikerrel. Horvátország elfoglalása után a Magyar Királyság is fenntartotta igényét a gazdag dalmát kereskedõvárosok – a jelentõsebbek Zára, Trau, Spalato, Raguza – feletti uralomra, ami hol Velencével, hol a Bizánci Birodalommal vívott háborúkhoz vezetett. ZSA Halics A Szan és a Dnyeszter folyók felsõ folyása mentén kialakult keleti szláv fejedelemség, mely nevét Halics városáról kapta. Területe a 10. század végén került a kijevi Rusz fennhatósága alá. A 12. század derekán önállósodott, 1199 óta a szomszédos Volhíniával (Lodomeria) alkotott közös fejedelemséget. A 12–13. század folyamán az Árpádok számos hadjáratot vezettek Halicsba, a 12. század végétõl a fejedelemség meghódítására törve, ám tartós magyar uralom nem alakult ki. 1240-ben a tatárok feldúlták, majd fejedelmei a tatárok adófizetõivé váltak. ZSA Macsó A Száva, a Drina és a Kolubara folyók által határolt tartomány 1247-tõl szerepel Macsó néven, korábban a Szerémséghez számították. 1247-tõl IV. Béla Anna nevû lányának férje, a Halicsból elûzött Rosztiszlav herceg és örökösei birtokolták. 1272 után bánsággá szervezték, élén magyar bárók álltak. 1284-ben kerülhetett a trónjától megfosztott szerb király, Dragutin kezére, vélhetõen V. István lányával, Katalinnal kötött házassága révén. Macsót I. Károly 1319-ben visszafoglalta s újjászervezte a bánságot. ZSA Szörénység A Déli-Kárpátok, az Olt és az Al-Duna által határolt tartomány, melyet magyar uralom alá jutását követõen, az 1230-a évek elején bánsággá szerveztek. A tatárjárás után IV. Béla sikertelen kísérletet tett a johannita lovagrend letelepítésére a Szörénységben. Az 1280-as években a tartomány kikerült a magyar királyok fennhatósága alól, s a helyi román vajdák kormányozták. ZSA
|
1. A Délvidék
a 13. században |
