pénz (pénzújítás), pénzverés

pénz

A középkorban a nemesfémbõl vert érméket tekintették pénznek, melynek értékét a tényleges nemesfémtartalom szabta meg. A Karoling-kortól kezdve a 13. század közepéig Európában, így az Árpád-kori Magyarországon is, ezüstbõl vertek pénzt, a 0,5–1,5g súlyú dénárt. A pénzverés eredetileg mindenütt uralkodói felségjog volt, Magyarországon meg is maradt annak. A magyar királyok Szent István óta verettek pénzt, igen változó minõségben. Az Árpád-kori Magyarországon veretlen ezüstrudakat és külföldön vert érméket is használtak pénz gyanánt.

A pénzújítás (renovatio monete) az a gyakorlat, amelynek során a király bizonyos idõközönként új pénzt veret és hoz forgalomba. Az alattvalók kötelesek voltak régi érméiket az újra beváltani, mégpedig 33%-os felárral (3 régi dénár ért 2 újat). Az így szerzett királyi jövedelmet nevezték „kamara haszná”-nak (lucrum camere). A pénzújítás gyakorlatát feltehetõen Salamon király vezette be, s elõbb rendszertelenül, utóbb kétévente, majd évente – esetenként annál is gyakrabban – került sor alkalmazására.

ZSA

pénzverés

A középkori Európában a legelterjedtebb fizetõeszköz az apró ezüstpénz, a dénár volt, melyet az ezüst és a réz különbözõ arányú ötvözetébõl vertek. A pénzverés eredetileg mindenhol az uralkodó elõjogai közé tartozott. A pénzt törvényesen elõírt súlya és finomsága tette hivatalosan használható fizetõeszközzé, értéke a nemesfémtartalomtól függött. Az éremképen feltüntették a kibocsátó jelképeit (címer vagy képmás), ami hitelességét és minõségét volt hivatva szavatolni.

A magyar pénzverés kezdetei abba a periódusba tartoznak, amikor Nagy Károlytól kezdve a 13. század végéig dénárt és ennek felét, az obulust vertek ezüstbõl. István király államszervezõ tevékenységének részeként, feltehetõen megkoronázása után közvetlenül került sor az elsõ magyar pénzek elõállítására. Mind az éremképen, mind a feliraton bajor hatás érvényesült rajta. Elõlapján egy lándzsát tartó kéz van LANCEA REGIS (a király lándzsája) felirattal, hátlapján templomábrázolás. Az ezüst érmék átlagsúlya 1,24 gr volt. Valószínûleg a rendszeres adózás bevezetésekor, a pénzforgalom számára verték a STEPHANUS REX (István király) és REGIA CIVITAS (királyi város) feliratú, mindkét oldalán keresztet ábrázoló pénzeket. Átlagsúlya 0,8 gr, alapanyaga kiváló finomságú volt. Az érmék elõállítási helye feltehetõen Esztergomban lehetett. A régészeti feltárások is igazolták, hogy az esztergomi pénzverde 11. századi eredetû és a 13. század közepéig csak itt verték a magyar királyok pénzeit. A 11. századból (?) ismeretes egy olyan - eddig csupán 3 példányban ránk maradt - aranypénz is, amelynek értelmezése még nem tekinthetõ véglegesnek (egyes kutatók szerint István király, mások szerint I. László verette az államalapító szentté avatásakor).

A korabeli források szerint 1 arany 40 ezüstdénárral volt egyenlõ, és azonos értékû volt a magyarok régi ún. terményadójával, a tinóval. A koraközépkori magyar pénzverésben azt írták elõ, hogy a pénzverési alapsúlyból hány penzát verjenek. A penza számítási egység volt: 40 dénárt jelentett.

A pénzverésnek az ókortól elterjedt s egészen az újkorig használt technikája az ún. kalapács- vagy kéziverés. Az érem elõ- és hátlapjának megfelelõen verõtõpárt készítettek. A verõtövek végeire a pénz két oldalának negatív vésete került. Ezt igény szerint poncolták, azaz pontverõvel díszítették. Ez jellemzõ a 11-12. századi magyar pénzekre is. A vésett képek közé helyezték a fémlapkát, majd kalapáccsal ütéseket mértek a felsõ verõtõre, így alakult ki az érme pozitív, domború képe.

Felhasznált irodalom:

Gedai István: Pénz, pénzverés. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Fõszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 540-542; Gedai István: Magyar uralkodók pénzeiken. Zrínyi, Budapest, 1991, 20-22.

Ajánlott irodalom:

A magyar pénzverés kezdete. Szerk.: Fitz Jenõ. ALBA REGIA XIV (1975), Székesfehérvár; Gedai István - Rékássy Csaba: Tinó helyett ezüstpénz. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1982; Gedai István: A magyar pénzverés kezdete. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986; Fux Kornél - Hölgyéné Angelotti Zsuzsanna: Magyar pénzérmék és papírpénzek. Történelemszakköri Füzetek 14. Tankönyvkiadó, budapest, 1987; Kovács László: A kora Árpád-kori magyar pénzverésrõl. Budapest, 1997.

SZJ



1. I. István (1001-1038) király érme

2. Salamon király (1063-1074) érme

3. Kálmán király (1095-1116) érme