| Rogerius
Rogerius
1205 körül Itáliában született
történetíró, aki 1233-ban Pecorari Jakab bíboros
pápai legátust káplánjaként
kísérte Magyarországra. II. András magyar
királytól a beregi egyezmény
létrehozásában játszott szerepe miatt váradi
fõesperességet kapott. 1243-tól soproni fõesperes,
1249-ben zágrábi kanonok majd spalatói érsek
lett. 1243-1244-ben saját személyes tapasztalatai alapján
írta meg a tatárjárás történetét,
mely õt Nagyváradon érte. Mûvének antik
elõkép (Boethius) alapján a Carmen miserabile (Siralmas
ének) címet adta, mely címével ellentétben
nem költõi, hanem levél keretbe foglalt prózai
mû. A szerzõ munkáját Pecorari Jakabnak
ajánlotta. Skolasztikus dialektikus módszerével és
magas stilisztikai készségével kimagasló
alkotása a magyarországi történeti irodalomnak,
melynek kortörténeti illetve emlékirati válfaját
képviseli. A tatár katasztrófát az oknyomozás
módszerével – saját korához képest
rendkívül korszerû módon –
társadalomtörténeti okokra vezette vissza, s az okokat
az 1230-as évek magyarországi társadalom
fejlõdésében jelölte meg. Kézirata ugyan
nem maradt fenn, de függelékként bekerült Thuróczy
János krónikájának mindkét
õsnyomtatványába. 1266-ban halt meg.
SZK
|
1. A Carmen miserabile
elsô kiadása a Thuróczy-krónika
függelékeként |
