Szent Korona

A ma ismert magyar királyi korona története számos ponton vitatott. A kései középkorban és az újkorban Szent István uralkodói fejékének tartották. A modern kutatók többsége két különbözõ részbõl – a felsõ, ún. latin és az alsó, ún. görög koronából – összeállított ékszernek tekinti a koronát, de mind az egyes részek keltezését és eredeti rendeltetését, mind az összeszerelés idejét illetõen erõsen megoszlanak a vélemények. Ismeretes ugyanakkor olyan álláspont is, mely a koronát egységes és Szent István-kori tárgynak véli. A középkor folyamán sajátos kultusz bontakozott ki a Szent István egykori fejékének tartott korona körül. Egyfelõl a magyar államiság megtestesítõjének tartották, másfelõl pedig az azzal való megkoronázást tekintették az új uralkodó felavatásának törvényességét biztosító kritériumok egyikének.

A Szent Korona elnevezése egy 1256-ban kelt oklevél óta használatos a magyar nemzeti jelképre, de túlmutat a hatalmi szimbólumon: olyan elvont fogalom (a Szent Korona-tan) alakult ki történelmünk során, hogy a korona tulajdona egyet jelentett a hatalom birtoklásával. Már Szent István is az ország fennmaradását biztosító intézményeket hasonlítja Intelmeiben a koronához: az ország területét, intézményrendszerét (jogát), egyházát (kereszténységét), a királyi személyt és méltóságát, az uralkodói tulajdonságot, képességet és mindezek átörökítõ tulajdonságát. Minden a korona tulajdona volt, s csak ezzel lehetett királyt koronázni. Ilyen különös jogviszonyt csak a német-római császári és a magyar királyi korona birtokolt.

A Szent Koronát a székesfehérvári Mária székesegyházban õrizték, vele avatták a mindenkori királyt, akik azt csak három ünnepen, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor viselhették. Az angyali jelzõt a trónkövetelõk korában, 1301 után kapta, mikor az ország hallani sem akart a pápa vagy a német császár rendelkezési jogáról a korona és az ország felett. A szuverenitás jelképe lett az égi eredetû, angyal hozta korona, amit hitük szerint a királyok királyától, az Úrtól kaptunk. Az írott források közül a Hartvik-legenda beszél II. Szilveszter pápa koronaküldésérõl, ám a jóval korábbi Nagyobbik István-legenda nem említi. Szent István közvetlenül Máriának ajánlotta fel az országot, erre utal a székesfehérvári bazilika névadása, vagy az esztergomi Porta speciosa ábrázolása, melyen István és Adalbert püspök Máriának ajánlja föl a magyar királyságot.

Az egyedülálló módon 27 zománcképpel díszített koronának származása, készítési mûhelye és ideje, körülményei és jelképrendszere ma is vita tárgya. A korona fõ részei:

Alsó része az abroncs (elnevezése a rajta lévõ feliratok alapján: corona greca), amely szokatlanul nagyméretû, egy kissé aszimmetrikusan álló pártázattal ékesített. Anyaga arany, sok ezüsttel ötvözve, hogy tartása megfelelõ legyen. Oromdísze kilenc átvilágítható zománc, hasonló számú csüngõvel. A korona homlokzati ormán Jézus, a királyi jelvényekkel trónon ülõ Pantokrátor bizánci típusú ábrázolása. A képen monogramja (IC XC) és az égi szférára utaló életfa, alatta ékkõ, és ezután körbefutva váltják egymást a zománcképek és az ékkövek. A Megváltótól (a korona viselõje felõl nézve) balra Gábriel (az Angyali üdvözlet) és jobbra Mihály, az égi hadvezér), a kezdet és a vég (az Utolsó ítélet) arkangyalai. Mellettük balra szaloniki Szent Demeter és jobbra Szent György (mindkettõ katonaszentként a hit, a kereszténység védelmezõje. Az abroncson tovább Szent Damján és Kozma, a vértanúhalált halt, ingyen gyógyító orvostestvérpár, a tiszta égi tudomány képviselõi bizánci ikonográfiában. A Krisztus-képpel szemben - hátul - Dukász Mihály görög császár, mellette balról Géza, Turkia (Magyarország) hívõ (pistos) királya és jobbról Konstantin császár. E három kép (Dukász, Géza, Konstantin) ad teret a korona készítési idejének meghatározásához: Géza 1074-1077 között uralkodott és õ kapta volna a korona abroncsát Dukász és Konstantin társcsászártól.

A korona felsõ részét keresztpánt alkotja (corona latina). Anyaga vékonyabb és tisztább aranyból készült. A keresztpánt nyolc apostolképpel van díszítve, az azonban kérdéses, hogy eredetileg is kupolás tárgy volt-e? A görögkereszt forma közepén Krisztus keleti típusú életfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenség urát jelképezi. Köldökébõl nõ ki a késõbbi sérülés következtében elferdült aranykereszt. A keresztpántok szárain apostolok képei. A Pantokrátor-kép jobb és bal oldalán a két apostolfejedelem, Péter és Pál, elõtte János és mögötte Jakab apostol - Krisztus elsõ kiválasztottjai a tanítványok között is). A külsõ szárakon elõl Bertalan képtöredéke, hátul hitetlen Tamás, jobbra András, balra pedig Fülöp, akik Kis-Ázsiától Indiáig térítettek. A latin feliratú zománcképek közt gazdag filigránmezõben piros drágakövek és fehér igazgyöngyök.

Felhasznált irodalom:

A korona kilenc évszázada. Szerkesztette: Katona Tamás. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978; Benda Kálmán - Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1979; Bertényi Iván: A magyar korona története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986; Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1986; Györffy György: István király és mûve. Budapest, 1983, 148-162. (Koronázás); Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból. História - MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1994, 77-93. (A magyar koronáról), 94-102. (Az angyal hozta korona); Váczy Péter: Elsõ királyunk koronája és a Szent Korona. In: Szent István és kora. Szerkesztette: Glatz Ferenc - Kardos József. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1988, 95-96.

Ajánlott irodalom:

Kardos József: A szentkorona-tan története (1919-1944). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987; Kovács Éva: Árpád-kori ötvösség. Corvina Kiadó, Budapest, 1974; Ruffy Péter: Koronánk könyve. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1981; Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988.

ZSA-PP



1. A Szent Koronát ábrázoló akvarell 1792-bôl

2. A Szent Korona részlete a Pantokrátorral

3. A Szent Korona részlete: a corona latina a Pantokrátorral