bizánci kereszténység

A bizánci egyházzal és vallással a magyarság elõször a 9. században találkozott a Fekete-tenger északi övezetében. Ennek ellenére döntõ hatást a bizánci egyház és vallás nem tudott kifejteni a magyarságra. A Kárpát-medence egyaránt beletartozott a latin és a görög egyház hatáskörébe. 948 táján Bulcsú horka járt Konstantinápolyban, ahol megkeresztelkedett, és a császártól megkapta a patrícius méltóságot. Feltételezhetõ ugyanez a Bulcsú társaságában levõ Termacsuról is, aki Árpád dédunokája volt. Gyula 952 körül vette fel a bizánci keresztséget Konstantinápolyban, s õ is elnyerte a patrícius méltóságot. Magával hozta Hierotheus szerzetest, akit elõzõleg Theophylaktos pátriárka Magyarország püspökévé szentelt. A magyarok körében a kereszténység terjesztésének megindulása a bizánci egyház kezdeményezésére történt. A görög missziós püspökség központja Erdélyben lehetett, de felvetõdött Csanád és Szávaszentdemeter is. Hierotheosnak tulajdonítható Gyula családja, így Sarolt megkeresztelése is, aki késõbb Géza fejedelem felesége lett. Lehetséges, hogy a magyarországi bizánci missziós püspökség védõszentje Szent Demeter volt. Szent István, aki apjához hasonlóan a nyugat felé fordult, s a római rítusú egyházszervezetet honosította meg országában, 1003-ban Erdélyben, 1030-ban a Maros vidékén is latin püspökséget állított fel. Istvánnak Bizánccal kötött politikai-katonai szövetsége elõsegítette Magyarországon a szentkereszt-ereklye kultuszának elterjedését. II. Basileios császár ugyanis szentkereszt-ereklyét adományozott Istvánnak, aki azt Imrének ajándékozta. Erõsítette a királyság és a bizánci egyház kapcsolatát az a templom is, amelyet Szent István építtetett Konstantinápolyban. A 11. század elején létesülhetett az aracsi és szõregi görög monostor. Mûködött egy keleti rítusú remetetelep Zebegényben is. Az uralkodó álláspont szerint 1054 (a keresztény egyházban bekövetkezett nagy szakadás) után Magyarországon nem jött létre keleti rítusú monostor vagy templom. A kereszténység elterjesztésében fontos szerepet játszottak a keleti egyházhoz tartozó s a magyar nyelvet ismerõ szláv papok, akik saját nyelvükbõl közvetítették a magyarok számára a keresztény terminológia jelentõs részét (karácsony, kereszt, érsek, pap, szent, zarándok stb.). István király Szent György és Szent Miklós ereklyéit hozta el bizánci területrõl. A 11. század végén Magyarországon a nagyböjt megünneplése a görög gyakorlat szerint történt. Több bizánci szent ünnepét Magyarországon a keleti naptár szerint tartották meg. A magyarországi Mária-tisztelet is tartalmaz görög, bizánci hagyományokat.

Makk Ferenc nyomán

Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Fõszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 109-110.

SZJ



1. Bulcsú vezér 948 körül felveszi a kereszténységet Bíborbanszületett Konstantin császár udvarában

2. A Jusztiniánusz építtette 6. századi Hagia Szophia