997 Meghal a honfoglaló Árpád fejedelem dédunokája, a Kárpát-medence nyugati felén uralkodó Géza. Kijelölt örököse István névre megkeresztelt fia, Vajk. Somogy ura, Koppány – aki vélhetõen az idõ szerint Árpád legidõsebb férfi leszármazottja – igényt tartván Géza örökségére, fegyverrel támad Vajk ellen. A Veszprém mellett megvívott csatában Vajk bevándorolt német lovagok által vezetett serege gyõz, Koppány elesik. 997–1000 A veszprémi püspökség megszervezése. 1000. december 25. Istvánt egyházi szertartás keretei között királlyá koronázzák. (Más lehetséges értelmezés szerint a koronázásra 1001. január 1-jén került sor.) 1000 körül I. (Szent) István bajor mintákat követõ, jó minõségû ezüstpénzt veret. 1000 után I. (Szent) István törvényt ad ki. 1001 Az esztergomi érsekség alapítása. 1002 I. (Szent) István oklevélben foglalja össze a szentmártoni apátság (ma: Pannonhalma) kiváltságait. 1002 után A Marosvárott (ma: Csanád) székelõ törzsfõ, Ajtony görög rítus szerint megkeresztelkedik, s monostort alapít székhelyén. 1003 I. (Szent) István hadjáratot vezet Erdélybe, s felszámolja az ott országló Gyula (más néven: Prokuj) törzsfõ önállóságát. 1003 után Az erdélyi püspökség megszervezése. 1003–1004 Querfurti Brunó (más néven: Bonifác) német szerzetes Regensburgból a Dunán lehajózva a Dél-Dunántúlon (más nézet szerint: a Maros-vidéken) élõ „fekete magyarok” között térít. 1005–1008 Querfurti Brunó újabb térítõ útja a magyarok között. 1005–1010 körül I. (Szent) István férjhez adja lánytestvérét Aba Sámuelhez, a kabarok urához. Aba népe elismeri királyául Istvánt, s lehetõvé válik az egri püspökség megszervezése. 1007. november 7. Anasztáz (más néven: Asztrik) „a magyarok érseke” részt vesz a frankfurti zsinaton. 1009 Azo pápai legátus felszenteli az újonnan alapított pécsi püspökséget. – Pontosítják az addig alapított egyházmegyék határait, s vélhetõen ez idõ tájt kerül sor a kalocsai püspökség megszervezésére. (Ez utóbbi egyház még a 11. században – talán már 1038 elõtt – érseki rangra emelkedik.) 1014. február 14. Német–római császárrá koronázzák I. (Szent) István sógorát, II. (Szent) Henrik német királyt. 1015 A II. Henrikkel évek óta hadban álló I. (Bátor) Boleszló lengyel herceg magyar várakat foglal el a Morva és a Vág folyók vidékén. – Ez évre datált hamis oklevél szerint I. (Szent) István oklevélbe foglalja az általa alapított vashegyi (pécsváradi) monostor javait és kiváltságait. 1015–1017 Besenyõk törnek be Erdélybe; Gyulafehérvárig pusztító csapatukat az erdélyi magyar sereg megveri és kiszorítja a tartományból. 1017 I. (Szent) István visszafoglalja a lengyelek által 1015 óta megszállva tartott várakat. 1018 A bautzeni béke véget vet a német–lengyel háborúknak. Rendezõdik a magyar–lengyel viszony; Boleszló herceget Kijev elleni hadjáratában magyar katonaság segíti. – I. (Szent) István II. (Bolgárölõ) Baszileiosz bizánci császár szövetségeseként hadjáratot vezetve részt vesz a bolgár cárság felszámolásában. (A magyar krónikák feltehetõen e hadjárat emlékét õrizték meg István Keán [kagán=cár] elleni harcáról szólva. Más vélemény szerint Keán egy dél-erdélyi szláv-bolgár államalakulat vezetõje lehetett, s legyõzése a bolgár hadjárattól függetlenül, azt megelõzõen történt.) 1018 körül I. (Szent) István fia, Imre herceg házasságot köt egy bizánci (más hagyományok szerint: horvát, illetve lengyel) hercegnõvel. – Elkészül az Imre herceg számára megfogalmazott intelmeket írásba foglaló királytükör. 1018 után I. (Szent) István görög apácakolostort alapít Veszprémvölgyben és görög nyelvû oklevelet ad ki részére. (Más vélemény szerint az alapítás és az oklevél is Géza valamint görög rítusú keresztény hiten lévõ felesége, Sarolt személyéhez köthetõ.) – I. (Szent) István bazilika építését rendeli el Székesfehérvárott. 1018–1026 között I. (Szent) István megnyitja a forgalom elõtt a Nyugat-Európát Jeruzsálemmel összekötõ, Magyarországon átvezetõ szárazföldi zarándokutat. 1019 után I. (Szent) István monostort alapít Zalavárott. 1020 körül Fulbert chartres-i püspök Bonipert, az elsõ pécsi püspök kérésére megküldi a latin nyelv oktatására a középkorban általánosan használt kézikönyvet, Priscianus grammatikáját. A munkára vélhetõen a pécsi székesegyház mellett megszervezett iskolának volt szüksége. 1024. szeptember 8. Az elhunyt II. (Szent) Henrik után II. Konrád foglalja el a német királyi trónt. (1027-tõl német–római császárként is uralkodik.) Az uralkodóváltás véget vet a Magyar Királyság és a Német–Római Birodalom közötti barátságos viszonynak. 1026 elõtt Magyarországra érkezik zarándokként Gellért, a késõbbi vértanú püspök. 1026 II. Konrád német király itáliai hadjárata során megfosztja hatalmától és elûzi I. (Szent) István sógorát, Orseolo Ottó velencei dózsét. (A dózséval együtt távozik Velencébõl annak fia, Péter is.) 1027 II. Konrád német–római császár szövetségi ajánlattal Bizáncba küldi követét, Werner strassburgi püspököt. Mivel a terv a Magyar Királyság önállóságát veszélyezteti, I. (Szent) István megakadályozza a zarándoknak álcázott püspök átutazását Magyarországon. 1028 körül I. (Szent) István Csanád vezérletével sereget küld Ajtony ellen. Az összecsapásból Csanád kerül ki gyõztesen: Ajtony elesik, az uralma alatt levõ területek fölé a király kiterjeszti a maga hatalmát. (Más vélemények szerint Ajtony leverésére 1003-ban, 1004-ben, 1008-ban vagy 1014-ben került sor.) 1028 után Megindul a vármegyeszervezés az Ajtonytól elfoglalt területeken. 1030 július II. Konrád német–római császár hadjárata a Magyar Királyság ellen. 1030 során A püspökké szentelt Gellért az Ajtonytól elfoglalt területeken megszervezett csanádi egyházmegye elsõ fõpapja lesz. 1030–1038 között I. (Szent) István kibocsátja második törvényét. (Más vélemény szerint erre 1009 táján került sor.) 1031 tavasza III. Henrik felszentelt német király – apja, II. Konrád német–római császár nevében – békét köt I. (Szent) István királlyal. Ennek értelmében a birodalom elismeri a Magyar Királyság szuverenitását, továbbá területének a Lajta és Fischa folyók közére valamint a Morva folyó jobb partjára való kiterjedését. 1031. szeptember 2. Vadászbaleset következtében meghal Imre herceg, I. (Szent) István egyetlen fia és kijelölt örököse. 1031 során I. (Szent) István és Gizella királyné miseruhát adományoz a székesfehérvári prépostságnak. 1032 Bizánci számûzetésében meghal I. (Szent) István sógora, Orseoló Ottó egykori velencei dózse. Fiát, Pétert István Magyarországra hívja, s hamarosan seregvezérévé, majd trónja örökösévé teszi. 1032 után Az udvarban merényletet kísérelnek meg I. (Szent) István király ellen. István, feltehetõen a sikertelen merénylet megtorlásaként, megcsonkíttatja unokaöccsét, Vazul herceget, akinek három fia – Levente, András és Béla herceg – elõbb Cseh-, majd Lengyelországba menekül. 1038. augusztus 15. Meghal I. (Szent) István magyar király. (Holttestét a székesfehérvári királyi bazilikában temetik el.)