| Az esztergomi (?) zsinat határozatai (1100
körül) (szemelvények)
A Szentlélek kegyelme legyen velünk. 1. Az egyházi bíráskodásról Hogy az egyházi személyekre vagy az egyházi dolgokra vonatkozó pereket az egyházi törvényeknek megfelelõen kell bejegyezni. 2. Az istentisztelet rendjérõl Hogy minden vasárnap: a nagyobb egyházakban az evangéliumot, az (apostoli) levelet és hitvallást mondják el a népek, a kisebb egyházakban pedig a hitvallást és az Úr imádságát. 5. A kanonokok és káplánok latin társalgásairól Hogy a kanonokok a kolostorban és a káplánok az udvarban latin nyelven társalogjanak. 6. A papok tanulásáról Hogy tudatlan papokat ne szenteljenek fel, akik pedig (már) fel vannak szentelve, tanuljanak, vagy tegyék le õket 7. A pogány szokások ellen Hogy senki se tartson meg semmit a pogány szokásokból; akik pedig ezt teszi, ha az öregebbek közül való, negyven napig szigorúan vezekeljen, ha pedig a fiatalabbak közül , hét napon át (vezekeljen) verésekkel. 11. A püspökök nõtlenségérõl Hogy azokat, akiket püspökségre akarnak emelni, ha törvényes házasság kötelékében élnek, ne lehessen (püspökké) felszentelni, csakis feleségük hozzájárulásával. 12. A püspökök rendelkezési jogáról A püspököknek, ha (kétségtelenül) látszik, hogy az (általa) szerzett javaknak háromnegyed részét hûségesen az egyház hasznára fordította, szabad legyen a negyedik résszel azt tenni, amit akar. 13. A püspökök örököseirõl Azoknak – a már meghalt – püspököknek (az örököseitõl, akik nem törõdtek az õ egyházukkal, csupán fiaikat gazdagították, úgy határoztuk, hogy ebbõl (vagyis az örökösök javaiból) a fele részt el kell venni, és az egyháznak visszaadni. Az ilyenek (örökösök) kolostorai pedig az utódlásban következõ püspök hatalmába menjenek át és õ cselekedje azt, amit e tekintetben helyesnek lát. 14. Az egyházi vagyon hûtlen kezelõirõl Ha valaki azok közül, akik az egyházak élén állnak, ezeknek a javait szétszórja, kétszeresen térítse vissza. ha nincs neki mibõl, tegyék le (tisztébõl), amíg azt jóvá nem teszi. 15. Az egyház rabszolgáiról Egyetlen püspök vagy pap se tartsa saját házában vagy birtokain az egyház rabszolgáit. 24. Az egyházi személyek fellebbezési jogáról Ha valaki elnyomottnak érzi magát, szabad legyen neki a püspöki tanácshoz fellebbezni. 25. Az egyházi személyek világi bíróhoz ne fordulhassanak Ha pedig valaki az egyházi személyek vagy az apátok közül egyházi ügyekben, a püspöki bíráskodás mellõzésével, a királyi udvarhoz, vagy világi bírósághoz fordul, ügyét veszítse el, avagy vezekléssel tegye jóvá (tettét). 26. A szertartásokról szóló könyvecskérõl Az istentiszteleti szertartásokat és böjtöket, ama könyvecske szerint, melyet jóváhagytunk, mindenki tartsa meg. 29. A rabszolgából lett egyházi személyekrõl Ha pedig valamely egyházi személy (korábban) az egyház rabszolgája volt, ennek fiai ne térjenek vissza a régi szolgaságba, hanem az egyház szabadjai közé számíthassanak. 30. A pappá leendõ rabszolgákról Senkinek a rabszolgáját se szenteljék pappá, csak ha elõbb ura teljes szabadságot adott neki. 31. A nõs papokról Az áldozópapoknak, tekintetbe véve az emberi gyarlóságot, megengedtük, hogy feleségüket, akit törvényes egyházi rendben vettek el, mérsékelten élvén velük, megtarthassák. 32. A papi nõtlenségrõl Azoknak, akik a szerpapságot és áldozópapságot nõtlen állapotban nyerték el, feleséget venni nem szabad. 37. A szerzetesekrõl Az apát – a kolostor vagyonáról a püspökökkel együtt gondoskodván – (minden) két eke (föld) után egy-egy szerzetest tartson, a szabályzatnak megfelelõen ruházva és ellátva, és Boldog Benedek szabályzatát minden szerzetes tudja és értse. 67. A papok lakásáról és az egyház rabszolgáinak kötelezettségeirõl a) Az egyházak papjainak is az egyház mellett legyen házuk. b) Ha az egyház rabszolgái saját ökrökkel bírnak, abból amit szántottak, mestereik a fele részt kapják, ha pedig mestereik ökreivel szántottak, az egyháznak mestereik a fele részt kapják, ha pedig mestereik ökreivel szántottak, az egyháznak mesterei a kétharmad részt kapják. 68. A püspöki zsinatról Ha bárki is azok közül, akik az egyházi rend tagja, a püspöke által tartandó zsinatra nem megy el, egészen a laikus állapotig le kell fokozni. 69. Rabszolgának vagy szolgáló személynek írásra tanítása vagy klerikussá tétele ellen Ha valaki másnak a rabszolgáját vagy olyan szolgáló személyt, akit urától annak akarata nélkül elidegeníteni nem lehet, vagy bárkit a várakhoz tartozó népbõl betûkre tanít avagy pappá tesz urának tudta és beleegyezése nélkül, az illetõt váltsa meg, és azonfelül ötven penzát fizessen.
Forrás:
|
