| III. András törvényei (1290-1291 és 1298)
A III. András-kori I. törvény (1290–1291) A (------------------) arkangyalról elnevezett erdélyi káptalan. Krisztus összes híveinek, akik jelen iratot megtekintik üdvöt a mindenek Megváltójában. Mindeneknek tudatára akarjuk adni eme levél során, hogy midõn András úr, Isten kegyelmébõl Magyarország dicsõ királya – Magyarország nemeseinek régi szabadságait összeírván s némely újonnan engedélyezett cikkelyeket is beleszõvén – eme nemeseknek kiváltságlevelet adott, s eme nemesek ezt a kiváltságlevelet nálunk, mint közhitû helyen helyezték el, azért, hogy ahhoz könnyebben hozzáférhessenek: az említett nemesek némely küldötteik által azt kérték tõlünk, hogy ennek a kiváltságlevélnek a szövegét átírván, pecsétünkkel erõsíttessük meg avégbõl, hogy szükség esetén azzal élhessenek. Ennek a kiváltságlevélnek tehát a szövege a következõ: András, Isten kegyelmébõl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Ladoméria, Kunország és Bulgária királya – Krisztus összes híveinek, akik a levelet megtekintik, üdvöt a mindenek Megváltójában. Mindeneknek, mind a most élõknek, mind az eljövendõknek, tudtára akarjuk adni jelen levelünkkel, hogy midõn az Úr ......... (1290) ......... esztendejében ........... a tisztelendõ érsek és püspök atyának, országunk báróinak, elõkelõinek és összes nemeseinek (--------------------) tanácsával (--------------------) és hozzájárulásával, Fehérvárott, a mi székhelyünkön, az Úr jóvoltából megkoronáztattunk, és a származás jogánál és rendjénél fogva az ország kormányzásába beiktatást nyertünk (--------------------)-ban országos gyûlést tartván (--------------------) erõs hittel megfogadtuk, hogy országunk nemeseinek a mi szent elõdeink által adott (--------------------) (Jogait és kiváltságai?) (--------------------), melyek az alább írt cikkelyekben foglaltatnak, sértetlenül meg fogjuk tartani. 1. Az egyházak összes birtokjogainak helyreállításáról Elõször is, hogy az egyházaknak összes birtokokban vásárhelyeken, vámokban és egyebekben rejlõ jogait, melyeket az egyházaknak a szent királyok vagy a többiek, a mi elõdeink vagy országunk más lakói adtak és engedtek, megtartjuk, és mindent, amit az egyházaktól elfoglaltak, teljességgel helyre fogjuk állítani. 2. Arról, hogy a megyék nem adományozhatók el Úgyszintén országunk megyéi közül egyet sem adományozunk el örökre sem egyházaknak, sem azok fõpapjainak, sem báróknak, sem nemeseknek, sem egyeseknek, sem többeknek, követvén e tekintetben a mi szent elõdeinknek Magyarország dicsõ királyainak nyomdokait erõnk és tehetségünk szerint. 3. Arról, hogy az országos méltóságok és várak idegeneknek, pogányoknak és nem nemeseknek nem adományozhatók Ígérjük azt is, hogy országunk méltóságait vagy ispánságait vagy várait idegeneknek vagy vendégeknek, avagy pedig pogányoknak vagy nem nemeseknek, azoknak, akik országunkban sokszor okoztak ártalmakat, semmiképpen nem adományozzuk, és nem engedjük õket tanácskozásainkon jelen lenni. 4. Az ország fõtisztviselõinek visszaélései ellen Azt sem fogjuk megengedni, hogy a bárók méltóságaikat bizonyos pénzösszegért bérbe adják, és nem fogjuk tûrni, hogy a megyében helyetteseikként vagy bírókként nem nemeseket alkalmazzanak. 5. A megyei ispánok bíráskodásáról Úgyszintén a megyei ispánok vagy alispánok jelenléte elé senkit se lehessen a káptalanok vagy konventek tanúbizonysága nélkül intézni, s a (megyei) ispán ne merészeljen ítéletet hozni vagy bíráskodni a négy választott nemes nélkül. 6. Arról, hogy IV. Béla és V. István adományai érvényesek maradjanak Úgyszintén: azokat az adományozásokat, melyeket Béla és István urak, Magyarország boldog emlékû, dicsõ királyai tettek, (--------------------) semmiképpen sem vonjuk vissza, mivel ezek Magyarországot igazságosan, szerencsés és kedvezõ eredménnyel kormányozták, és mindig üdvös tanácsokkal éltek. 7. IV. László jogos adományainak felülvizsgálásáról Azt sem mellõzzük, el, hogy mivel László király úr, a mi atyánkfia, zsenge korban lett királlyá, és Magyarországra (--------------------) (az õ idejében?) (--------------------) a tatárok többször betörtek, s a mi országunk némely nemeseinek atyái és testvérei az ország védelmében elpusztultak: azokat az adományokat, melyeket az õ érdemes szolgálataikért ugyane László király igazságosan és törvényesen adott, érsekeink, püspökeink és az ország által kiküldött tanácsosaink tanácsa szerint fogjuk megtartani. 8. IV. László jogtalan adományainak visszaadásáról Azokat az adományokat pedig, melyeket eme László király idejében meg nem érdemelten és igazságtalanul tétettek, vissza fogjuk venni, ugyanezen tanácsosok tanácsa szerint. Azt mégis kijelentvén, hogy ezeket a László király által tett adományokat Szent István király most következõ ünnepéig meg fogjuk hagyni azoknál, akiknek adattak, kivéve az egyházi jogokat, nevezetesen várakat, birtokokat, városokat, vendégeket és udvarnokokat, amely jogaikat illetõleg azok, akik ilyeneket bírnak vagy nyertek, együttesen és külön-külön megígérték, és vállalták, hogy nekünk visszaadják és visszaállítják. 9. A nádor, tárnokmester, alkancellár és országbíró tisztségének betöltésérõl Úgyszintén: a nádort, tárnokaink mesterét, az alkancellárt és az országbírót országunk nemeseinek tanácsából, országunk régi szokása szerint fogjuk kinevezni. Épségben hagyván azonban a székesfehérvári egyháznak ama jogát és kiváltságát, melyet fehérvári egyházunk eme alkancellárság tekintetében régtõl fogva és köztudomás szerint bír. 10. A nemesek és az erdélyi szászok hadkötelezettségérõl a) Úgyszintén: ha valamely külföldi hatalom országunk megtámadására jönne, vagy az országnak valamely része vagy tartománya a király vagy az ország iránti engedelmességbõl vagy függésbõl magát kivonná, vagy valamely módon elszakadni akarna, országunk nemesei és azok az erdélyi szászok, akiknek birtokai vannak, és magukat nemesek módjára viselik, mellénk állni és minket segíteni tartoznak. b) De ha egy külsõ ország elfoglalására akarnánk vonulni, nem tartoznak kivonulni, csak ha felségünktõl pénzt kapnak. c) Kinyilvánítván azt is, hogy országunk nemesei és az említett erdélyi szászok kedvük vagy akaratuk ellenére, az ország sem belsõ, sem külsõ ügyében és dolgaiban – nélkülünk és pénz nélkül – báróink egyikével sem tartoznak menni. 11. A nemesek és erdélyi szászok mentességérõl az adó és beszállásolás alól Úgyszintén e nemesektõl és az említett szászoktól, valamint ezek népeitõl semmiféle adót vagy boradót, vagy megszállást nem fogunk igénybe venni, sem pedig kamaránk haszna ürügyével vagy valamely más címen nem fogunk tõlük semmit behajtani. 12. Az új pénz behozataláról És ha majd pénzünket országunkban forgalomba akarjuk hozni, minden megyébõl négy becsületes ember és a megyei ispán hozzák forgalomba, és cseréljék be e pénzünket. 13. A pénz további szabályozása Ígérjük, hogy (--------------------) semmit (--------------------) eme pénzünknek (--------------------) országunkban lenni. 14. A nádor vidéki bíráskodásáról a) Úgyszintén: ha a nádor országunkban az igazság szolgáltatására indul, minden megyében négy kiküldött bíró és a megyei ispán tartoznak vele menni és bíráskodni; b) és azt a jogot, mely a megyei ispánt a bírságokban megilleti, ezen ispánnak teljesen és (--------------) (sértetlenül?) (--------------------) (meg) (--------------------) kell (--------------------) (adni) (--------------------) és érvényesíteni; c) ha pedig a nádor helytelenül akarna eljárni, ez a négy ember az ispánnal együtt õt megakadályozni és nekünk jelentést tenni tartozzék. 15. A egyházi és világi bíráskodás kérdéseirõl Úgyszintén elrendeltük: a) hogy az érsekek, püspökök és kiváltságolt egyházak népeit világi dolgokban semmiféle bíró ne ítélhesse a mi személyünkön kívül; b) és hogy az érsekek bírái közül egy se ítélhesse az említett érsekek vásárhelyein és falvaiban országunk nemeseit, sem azoknak népeit; c) úgyszintén a szabad falvak, tudniillik a király és királyné falvainak vendégei felett, országunk nemesei ne ítélkezhessenek. 16. Az elzálogosításokról Az országunk lakóinak (--------------------) fölött történt elzálogosításokat egyáltalában nem akarjuk, és eltöröltettük. 17. A jogtalan vámok eltörlésérõl Úgyszintén minden vámot, melyeket László király idejében rendeltek el, teljességgel meg kell szüntetni. 18. A vámfizetés szabályozása Azt is akarjuk, hogy a régi vámhelyeken a nemesek és az egyházak népei vámokat ne fizessenek, csupán azok a kereskedõk, akik idegen országokból mennek át idegen országokba. 19. Az újonnan épült tornyok és várak lerombolásáról Azonkívül: az egyházak fölé, avagy más helyeken épített tornyokat vagy várakat teljességgel le kell rombolni. 20. Az összes jogtalanul elfoglalt birtokok visszaadásáról Úgyszintén: bárkinek birtokait, vásárhelyeit és várait, melyeket erõszakos foglalók tartanak birtokukban, vissza kell szolgáltatni és vissza kell adni. 21. A termény- és más bortized szedésének szabályozása a) Úgyszintén: a termények tizedét a szent királyok törvényei szerint kell fizetni, úgy tudniillik, hogy mindegyik nemes vagy a nemesek közül való szász minden eke (föld) után egy negyedmárkát fizessen tized fejében, eme nemesek és szászok népei pedig minden kepe után egy pondust fizessenek. b) És a tizedszedõ nem egyedül, hanem a megyei ispán emberével együtt tartozzék a kirovást végezni. c) Ezeket a tizedeket Szent Márton ünnepéig a nemesek népeinek esküje alapján kell fizetni, ezen ünnep után pedig a tizedszedõ esküjének kell hinnie (= az õ becslésének). d) Úgyszintén: bortizedet õsszel a helyszínen kell szedni must alakjában, ha pedig az újbor vagy must ideje már lejárt a behajtáskor, becslést vagyis pénzt kell fizetni a must helyett. 22. A kiváltságlevelek kancelláriai áráról Úgyszintén: az olyan kiváltságlevelet, amely aranybullával van megerõsítve, a kancellártól tíz ezüstmárkáért lehessen kiváltani vagy egy aranymárkáért, ha pedig függõ viaszpecsét alatt kelt, (akkor) az alkancellárnak egy ezüstmárkát és a nótáriusnak egy negyedmárkát fizessenek a kiváltáskor. 23. (--------------------) (---------------------------------------------------------------------------------------------------------) (E cikkely a fennmaradt káptalani átiratban olvashatatlan.) 24. (--------------------) (--------------------) tudniillik a népeknek (--------------------) (ügyeiben?) (--------------------) a törvényes rendmegtartásával fogunk ítélkezni, a perlekedõk ügyeit megvizsgálván. 25. Az országgyûlésnek évenként leendõ megtartásáról Úgyszintén: minden évben egyszer országunk összes bárói és nemesei Székesfehérvárra (ország-)gyûlésre tartozzanak jönni, (--------------------) (hogy ott?) (--------------------) az ország állapotáról (--------------------) (tárgyaljanak?) (--------------------) és megvizsgálják a bárók tetteit, miképpen járt el ki-ki közülük a saját tisztségében, és tartották meg az ország jogait, és ki-ki érdemei szerint jutalmát vagy mulasztásai és vétkei szerint büntetését a mi és tanácsosaink ítélete szerint még aznap elvegye. 25. Az örökös nélküli nemesek és szászok szabad rendelkezési jogáról Úgyszintén: megengedtük, hogy ha valaki a nemesek vagy az említett szászok közül örökös nélkül hal meg, az így megholtnak örökös, vásárolt, vagy akár szerzett birtokait is, semmiképpen se legyen szabad a kincstár részére lefoglalni. Hanem az illetõnek szabadságában álljon, hogy ezeket halála esetén rokonainak együttesen vagy rokonai közül valamelyiknek vagy feleségének vagy akár lelke üdvéért az egyháznak hagyhassa, vagy még életében bárkinek, akinek akarja, eladományozhassa. 27. A hatalmaskodások jóvátételérõl Úgyszintén: ha valamely nemes vagy mások hatalmaskodásokat követnek el, a királyi kegyességünk folytán kénytelenek lennénk vagy tartoznánk ezen személyt megkímélni, mindazonáltal a panaszosoknak minden tekintetben teljes igazságot fogunk szolgáltatni. 28. A hatalmaskodók megbüntetésérõl Úgyszintén, ha valamely hatalmaskodó, aki valamely bíró elõtt lemarasztaló ítéletet kapott, megszökik, semmiképpen sem fogjuk õt befogadni, sem meg nem védjük, és hasonlóképpen nem akarjuk és nem fogjuk tûrni, hogy az ilyent báróink megvédelmezzék. 29. Az erõszakosan kiállított eladási oklevelek érvénytelenségérõl Azonkívül: ha országlakóink közül némelyek birtokait erõszak folytán vagy félelembõl eladják, és eladván arra kényszeríttettek, hogy akaratuk ellenére hatalmasok számára eladási okleveleket állíttassanak kik, ha az ilyen erõszak vagy félelem szabályszerûen és kétségtelenül megállapítható, az ilyen módon kiállított okleveleket (--------------------) (úgy kell tekinteni?) (-----------------), mint amelyek minden érvényességet nélkülöznek, és teljesen elvetendõk. 30. A nemesek és szászok birtokaiból járó hitbér és leánynegyed megváltásáról Úgyszintén: a nemesek vagy az említett szászok (---------------) (birtokaiba) (-----------------) ne nyerhessen beiktatást idegen személy, sem hitbér, sem a leányoknak járó negyed címén, hanem a megholtaknak az örökösei vagy a nemzetségükbõl való közelebbi rokonok váltsák meg azokat, az országunkban szokott, igazságos becslés szerint. 31. A nemeseknek tekintendõ szászok mentessége a megyei ispán bíráskodása alól Úgyszintén: a megyei ispánok (--------------------) csak e három esetben: tudniillik lopás és rablás, valamint tized- és pénz- (beváltási) ügyekben intézkedhessenek. 32. Az erdélyi szászok fellebbezési joga a királyhoz Úgyszintén: ha közülük (vagyis az erdélyi szászok közül) valaki úgy érzi, hogy a megyei ispán elnyomja, perét vonja vissza, és a mi bíráskodásunk (--------------------) (elé terjessze) (--------------------) 33. Az eskütétel szabályozása (--------------------------------------------------------------------------------------------------------) a száznál kevesebb vagy több emberrel tesznek esküt (----------------------) (e Tisztító esküért?) (--------------------) csupán negyven dénárt tartozzanak fizetni. 34. A jószágvesztésre ítélt nemesek és szászok birtokainak megváltásáról Úgyszintén: ha valaki a nemesek vagy az említett erdélyi szászok közül kihágásai vagy bûntettei miatt birtokait esetleg el kellene hogy veszítse, rokonainak és hozzátartozóinak legyen joguk eme birtokot megváltani, nehogy az õ saját és õsi birtokaiban idegen birtokost legyenek kénytelenek eltûrni. 35. Az erdélyi nemesek és szászok, valamint a szlavóniai nemesek mentességérõl a beszállásolás alól Úgyszintén: akarjuk, hogy a az erdélyi vajda az erdélyi rész nemeseire és az említett szászokra, egész Szlavónia bánja pedig a Dráva melletti résznek a nemeseire, semmiképpen ne szállhasson, sem õket valamiben jogtalanul meg ne terhelje. (Befejezõ formulák) Hogy tehát ez a mi rendelkezésünk, (--------------------) helyesebben (--------------------) melyet már a mi elõdeink, Magyarország dicsõ királyai megtartottak: örökké érvényes erõvel bírjon, jelen kettõs pecsétünkkel megerõsített oklevelünket engedélyeztük. Kelt a jeles férfiúnak, Theodorus székesfehérvári prépostnak, udvarunk alkancellárjának, a mi kedvelt hívünknek keze által. Az Úr ezerkétszázkilencvenegyedik esztendejében, február hó 22. napján, uralkodásunknak pedig az elsõ évében.
Forrás: A III. András-kori II. törvény (1298) András úrnak, Magyarország dicsõ királyának koronázása idején, Magyarország régtõl fogva megtartott szokásai és szabadságai, ha nem is mind, mégis e szabadságok és szokások közül a nevezetesebbek és fontosabbak, ugyanazon király úrnak a pecsétjével megerõsített közokiratban nyertek kihirdetést, mivel azonban ezeket a rosszindulatú és szenvedélytõl elvakult emberek gonoszsága következtében igen kis mértékben tartották meg és a király úr lanyhasága folytán teljességgel el is hanyagolták, Magyarország minden részében ingadozni kezdett, és a bárók és más hatalmasok erõszakosságából eredõ különbözõ és igen sok pusztítások folytán annyira megsemmisült, hogy az egyházak és nemesek és más országlakók is dolgaikban és vagyonukban csaknem teljes kifosztásig jutottak. Ezt látván ugyanezen András király a Szentlélektõl vezéreltetve, õkegyességének füleit megnyitotta, és a hû tanácsokra hallgatva, országos gyûlést hirdetett avégbõl, hogy a fõpapok és egyházi férfiak, valamint az ország nemesei – kizárván némely bárókat, amint az szokás – ez országnak, mely az elesés elõtt állt és a szerfeletti pusztításoktól kisebbedést szenvedett, üdvös tanáccsal, amennyire lehet, segítségére jöjjenek a gonosz emberek rosszakaratával és ravasz igyekvéseivel szemben. Mi tehát: János, Isten kegyelmébõl kalocsai érsek, a király úr udvarának kancellárja, Péter erdélyi, András egri, Tamás boszniai, Benedek veszprémi, Pál pécsi püspökök, akik ünnepélyes követek útján képviseltették magukat, valamint Haab váci, Theodorus gyõri, Mihály zágrábi, Imre váradi, Antal csanádi püspökök – Pesten, a ferences barátok egyháza mellett, az Úr ezerkétszázkilencvennyolcadik évében Boldog Domonkos hitvalló ünnepén, Magyarország összes nemeseivel, valamint egyes szászokkal és kunokkal egybegyûlvén – a király úrnak valamint az egész ország báróinak, valamint másoknak is meghatalmazásából és beleegyezésével, a Szentlélek kegyelmének segítségül hívása után, tárgyalni kezdtünk ezekrõl, amelyek a király nagyságának és az egész ország állapotának, valamint az illetõ egyházi személyeknek és más rendeknek hasznára lehetnek. 1. A király iránti tiszteletrõl Hogy András urat, aki királyi nemzetségbõl származik, úgy tiszteljük, mint az ország törvényes urát. 2. A jogtalanul elfoglalt királyi és királynéi birtokok visszaadásáról És hogy az õsz személyében a királyi méltóság a maga fenségének megfelelõen ragyoghasson„ minden királyi, valamint királynéi birtokot, amit bárki – akár férfi, akár nõ – jogtalanul elfoglalt, teljes joggal vissza kell adni. 3. Az egyházak és nemesek birtokjogainak visszaállításáról Az egyháznak és a nemeseknek birtokokra, vásárhelyekre, vámokra és egyebekre vonatkozó jogait, melyeket bármely idõben és bárki jogtalanul elfoglalt, teljességgel vissza kell állítani. 4. Az eddigi hatalmaskodások megszüntetésérõl a) A bárók és más hatalmaskodók a pusztításoktól és fosztogatásoktól teljességgel tartózkodjanak, és azok helyett, melyeket gonoszul cselekedtek, megsértvén a királyi felséget, forduljanak a király úr kegyelméhez, bocsánatot kérvén vétkeikért. b) És hogy ezután a pusztítások, kínzások, rablások és foglalások és ártalmak teljességgel szûnjenek meg. 5. A királyi, királynéi, egyházi és nemesi birtokok jogtalan elfoglalóinak büntetésérõl a) És akik a jogtalanul elfoglalt királyi és királynéi birtokokat és jogokat, valamint az egyházaknak és nemeseknek idáig jogtalanul visszatartott birtokait, vásárjogait, vámjait vissza nem állítják, és az országgyûléstõl számítandó három hónapi idõn belül kezükbõl ki nem bocsátják, valamint azok, akik ezen határozatok ellenére újból királyi és királynéi vagy egyházi és nemesi birtokok kifosztására s elfoglalására merészkedjenek, maga e tény által kiközösítés ítélete alá essenek, melyet a jogtiprók ellen mostantól kezdve jelen levelünkkel kimondtunk, s amely alól ne lehessen õket feloldani, csak a kalocsai érsek által az összes püspökök egybehangzó beleegyezése és hozzájárulása mellett. b) És ha a megfelelõ elégtételt meg is adják, a király úr ítélete alá essenek a méltó büntetés elnyerése végett. c) Azonban mindjárt a tett elkövetése után összes birtokaiktól fosszák meg õket, s ezekbõl az általuk okozott károk jóvátételét vonják le azok részére, akiknek a károkat okozták, a birtokok többi részei a király kezére szálljanak, úgyhogy utódaik szüleik vétkei miatt az örökösödés törvényes részétõl legyenek megfosztva, a nemesek közt ne számítsanak, s a nemesek cselekményeitõl és a (--------------------) járulástól maradjanak kizárva, s bármiféle jog gyakorlásától legyenek eltiltva.
6. A hatalmaskodók ellen a király külföldi
segítséget is igénybe vehet 7. A király kápolnájának egyházi tilalom alá helyezésérõl, ha a hatalmaskodók ellen nem lép fel És ha király urunk az ilyenféle vétkezõket nem üldözteti, és megengedi, hogy a fent említett büntetéseket hanyagul alkalmazzák; lemond minden elõjogáról, amit esetleg a tekintetben bír, hogy õt kiközösíteni nem lehet, a kalocsai érsek úr által, az összes fõpapok tanácsának figyelembevételével, ahogy erre a király úr magát külön levélben kötelezte, kápolnáját a római szék helyezze tilalom alá. 8. A hatalmaskodókat támogató bárókról és nemesekrõl Azok a bárók és más nemesek, akik az ilyen elítéltekkel és ítéletre méltókkal szövetkeznek, hasonló megtorlásban részesüljenek. 9. A hatalmaskodók egyházainak és népeinek egyházi tilalom alá helyezésérõl És mivel a kihágások növekedtével a büntetést is növelni kell, ezért azok a megyés püspökök, akiknek egyházmegyéjében ilyen – az Istentõl és a jelen gyûléstõl kárhoztatott – cselekedet történik: az ily módon elítélendõk egyházaira és népeire egyházi tilalmat mondjanak ki, és az (így) kivetett (tilalmat) mindaddig tartsák fenn, amíg ezek a dolgok a király úr elõbb említett ténykedésének hozzájárulásával megfelelõ befejezést nem nyernek. 10. A közbiztonság szempontjából veszélyes erõdítmények és várak lebontásáról a) Úgyszintén: az újonnan s a király engedélye nélkül épült erõdítményeket és várakat, vagy ha voltak olyanok, amelyekbõl károkat okoztak vagy a jövõben okozni merészelnek, valamint az olyanokat is, amelyekhez az illetõ birtokok nem megfelelõk, úgyszintén az egyházak és kolostorok fölött épült kisebbeket is, haladéktalanul le kell rombolni. b) Ha ezeket nem rombolják le, az ilyen erõdítmények birtoklói a most hozott kiközösítési ítélet alá essenek. c) Hasonlóképpen a király úr, amerre az országban utazik, vagy a nádor, az ilyenféle erõdítményeket romboltassák le. d) Az olyan földek pedig, ahol a király úr vagy a nádor efféle erõdítményeket talál (azoktól), akik az erõdítményeket építették (elvétetvén) a királyi jog alá essenek, nem engedvén meg semmi visszaváltást vagy kicserélést, ha pedig (ezek a földek) másokéi voltak, igazi és saját uraiknak adják vissza azokat. 11. Minden hatalmaskodásért három hónapon belül elégtételt kell adni Úgyszintén elrendeltük, hogy a jelen országgyûléstõl számított három hónapon belül minden sértett, kifosztott vagy elrabolt személynek azok akik õket megsértették vagy a kifosztást elkövették, teljes elégtételt adjanak, és az elvett dolgokat adják vissza 12. Azoknak a hatalmaskodóknak a büntetésérõl, akik az elégtételadást meg akarják kerülni Ha pedig erõszakkal csikarják ki (ti. a sértett féltõl annak elismerését, mintha elégtételt kapott volna), az ilyet ne számítsák elengedésnek, hanem ha az ilyenek a mondott határidõn belül elégtételrõl nem gondoskodnak vagy maguknak erõszakkal igyekeznek bocsánatot kieszközölni, mint nyilvánvaló vétek folytán, a kiközösítés most hozott ítélete alá essenek, és mint hûtlenséggel megbélyegzettek, a király ítélete alá tartozzanak, javaik és birtokaik (--------------------) az ilyenek a királyi kincstárra szállván. 13. A hatalmaskodások kinyomozásáról a királyi ember, négy nemes és a legközelebbi káptalan kiküldötte által A király úrnak jelentést ezután a király úrnak az embere tegyen, akit erre különlegesen kiküldött, és minden megyébõl négy (négy) nemes, akiket az elmúlt vagy jövõbeli fosztogatások kinyomozására és megtudakolására kirendeltek, ama káptalanok tanúbizonysága mellett, ahol ezeket az elítélésre méltó dolgokat elkövették vagy cselekedték. 14. Azoknak büntetésérõl, akik a nyomozásban nem akarnak részt venni, vagy hamis jelentést adnak Ha pedig az említett négy nemes kedvezés vagy félelem miatt, vagy azért, mert pénzt kaptak, vonakodnának a (megbízásnak eleget tenni), vagy az efféle zsákmányolásokról, azokkal kapcsolatban, akiket ismernek, hamisan merészkednének jelentést adni, a tett elkövetésével azonnal a most hozott kiközösítés alá essenek, s egyszersmind a király úr ítélete alá kerüljenek, hogy az ítélet ellenük kimondassék. 15. Azokat, akik az országgyûlés megkezdése óta követnek el hatalmaskodásokat, a megyés püspök azonnal közösítse ki Azokról a rablásokról pedig, melyek az országgyûlés megkezdése óta történtek, azt rendeljük el határozatképpen, hogyha bármely efféle bûntettrõl valamely megfigyelés vagy hír jut el a megyés püspökhöz, akkor bármelyik megyés püspök az ilyen elítélendõ módon vétkezõket és ítéletre méltókat közösítse ki, és hirdesse ki, hogy ezeket mindenki megfelelõ módon kerülje el. 16. Azon szerzetesek büntetésérõl, akik az ilyen módon kiközösített hatalmaskodóknak az egyházi szentségeket kiszolgáltatják És ha valaki a szerzetesek közül ilyen kiközösítetteket vagy másokat, akikrõl bõvebben fentebb szólottunk, akár életében, akár halálakor az egyház szentségeihez bocsát, akkor mindazok, akik köztudomás szerint ehhez a szerzethez tartoznak, az ország minden lakójának az alamizsnáitól fosztassanak meg. 17. Azoknak a büntetésérõl, akik az ilyen szerzeteseknek alamizsnát adnak És akik az országlakók közül az ahhoz a rendhez tartozó szerzeteseknek, akár rokonaik azok, akár idegenek, eme határozatok ellenére könyöradományokat nyújtanak e tettük által azonnal a most hozott kiközösítési ítélet alá essenek. 18. A király ezeket a kiközösített személyeket a bíróságok hozzájárulása nélkül is büntetheti A király úr pedig ezeket a kiközösített személyeket ha róluk igaz jelentést kapott, a bíróságok hozzájárulása nélkül is sújtsa a megérdemelt büntetéssel, ha egyébként elégtételt nem adnak, s nem igyekeznek vétkeiket haladék nélkül jóvátenni és megszüntetni. 19. Azok büntetésérõl, akik valamely hatalmaskodóért közbenjárnak Azok a bárók és nemesek is, akik valamely gonosz cselekvõért közbenjárnak, e tettük által azonnal a most hozott kiközösítés büntetése alá essenek. 20. A király büntetésérõl, ha az egyházak vagy nemesek elfoglalt birtokait vagy jogait nem adná vissza Elhatároztuk azt is, hogy miként az országlakókat illetõleg megparancsoltuk az elfoglalt dolgok visszaadását, úgy a király úr is tartozzék mindazokat az elfoglalt dolgokat, melyek köztudomás szerint az egyházak vagy nemesek tulajdonát képezik, visszaadni; ha ezt nem tenné meg, a kiközösítés ítélete alá essék, melyet az érsek úr a fõpapok hozzájárulásával mondjon ki. 21. Hogy a király az ország elszakított részeit szerezze vissza És ha az ország valamely része bármely címen vagy ürüggyel bármely király által elidegeníttetett volna, ugyanezen király úr is tartozzék (az ilyeneket) a királyi joghoz visszaszerezni, hogy Magyarország mint egy bizonyos jogi egész, örvendezhessen része sértetlenségének. S ha ezt a király úr, hacsak fontos akadály nem áll útjában, elhanyagolná jóvátenni: ugyancsak a kalocsai érsek (kiközösítési) ítélete alá essék, melyet az ország fõpapjaival együtt mondjon ki. 22. Az osztállyal szét nem osztott örökölt birtokokon élõ testvérek hadkötelezettségérõl Úgyszintén elrendeltük, hogy a ha két vagy több testvér lakik együtt osztállyal még fel nem osztott, örökölt birtokain – és nem szerzett birtokaikon – közülük egy, aki alkalmasabbnak és vitézebbnek találtatik közülük, tartozzék a király úr seregébe menni, ha ez elmulasztaná, hogy elmenjen, mindnyájukat együtt egy hadbírságra vagy büntetésre kell ítélni és nem többre. 23. A király mellett állandóan mûködõ tanács szervezésérõl és annak hatáskörérõl Úgyszintén elhatároztuk: a) Hogy a király úr udvarát méltóságteljesebben igazgassák és Magyarországot illendõbben kormányozzák, király urunk három hónaponként váltakozva, két-két püspököt tartson maga mellett, éspedig a rendnek megfelelõen egyiket az esztergomi, másikat a kalocsai egyháznak alárendelt püspökök közül, s ugyanannyi, illetõleg valamennyi nemest – akiket most választottunk –, s ezeket a királyi kincstárból megfelelõ fizetéssel lássa el. b) És ha a király úr elmulasztaná ezt megcselekedni, bármit tesz is ezen említett, mellérendelendõ tanácsosok tanácsa nélkül, a fontosabb birtokadományok és a méltóságok eladományozása vagy más nagyobb dolgok tekintetében: azokat nem kell megtartani. 24. A királyné udvaráról és a királyi és királynéi vám- és harmincadjövedelmekrõl Úgyszintén elhatároztuk: a) Hogy Magyarország királyné asszonya kellõ méltóság tekintélyének örvendezhessen, udvarát méltóságokkal és tisztségekkel töltsék be, s azokat magyar nemesek – nem pedig idegenek – ünnepélyesebben vezessék, ahogy illik. b) És hogy ugyanezen királyné asszony udvara illendõbben kormányoztassék, a királyné asszony legyen köteles bizonyos, a király úr által kiválasztott bárókat tartani; c) És a királyi és királynéi vám- és harmincadjövedelmek teljes egészükben legyenek beszedhetõk. 25. A Kun László uralkodása óta felállított vámok eltörlésérõl a) Elrendeltük, hogy minden vámot, amelyet László király ideje óta állítottak, teljesen el kell törölni. b) És akik az efféle eltörölt vámhelyeken valamely dolgot visszatartani merészelnének, a kiközösítés ítélete alá essenek, birtokaik pedig és földjeik, ahol ilyen meg nem engedett vámokat szednek, a király jogára szálljanak. 26. A egyház összes jogainak megerõsítésérõl, s különösen az üresedésben levõ egyházak javainak védelmérõl a) Különösen elhatároztuk és örök paranccsal megerõsítjük, hogy az egyház (--------------------) mind fejében, mind tagjaiban, örvendezhessen szabadságainak. b) Elrendeljük azon jogokat is, illetõleg mint régtõl fogva elrendelteket kihirdetjük, hogy üresedés idején az egyházak javait és birtokait sem a király úr vagy valamely általa kiküldött személy, sem azok, akik magukat parochianusoknak nevezik, ne foglalhassák el, ne foszthassák ki és ne sérthessék meg sem részükben, sem egészükben. 27. A meghalt püspökök javairól, ha az illetõ végrendelet nélkül halt, meg A meghalt püspök javait se foglalhassa el a király úr vagy bármely más személy, hanem az (az illetõ) végrendelet nélkül hal meg (e javak) azon egyház használatára fordíttassanak, amelynek tudomása szerint fõpapja volt. 28. A meghalt püspökök vagyonáról, ha végrendelkezés történt Ha pedig eszének birtokában rendelkezett ezekrõl, a jogos ígéretnek megfelelõen azok közt elosztani, akiknek oda voltak ígérve (--------------------) vagy a meghalt püspökök rokonainak, servienseinek és tisztviselõinek megtartásával ............ bárkinek a közbenjárására. 29. Az utóbbi rendelkezések ellen vétõk büntetésérõl És ha valaki a parochianusok vagy más magánszemélyek közül eme rendelkezések ellen merészelne eljárni, ami távol legyen, e cselekedet által azonnal a most hozott kiközösítési ítélet alá essék.
30. Az egyházak és a nemesek népeinek mindenféle
adó alóli mentességérõl 31. Az egyházak és a nemesek népeinek mentességérõl a beszállásolások alól Azok a bárók pedig, akiknek monostoregyházakban kegyúri joguk nincs, ha valamely egyház népeinél, ahol ilyen joguk nincs, vagy a nemesek népeinél erõszakkal szállnak meg, a most hozott kiközösítés büntetése alá essenek. 32. A nádori és megyei bíráskodás jogkörének védelmérõl, a kiküldött bírákkal szemben a) Azt is elrendeltük, hogy (--------------------) a hatalmasok vagy hatalom nélküliek (--------------------) (ügyeinek elbírálására?) (--------------------) (a király) ne bízzon két vagy több szomszédos megyét vagy akár csak egyet is (--------------------) (valamely külön kiküldött bírákra) (--------------------) hanem minden ügyet a nádorhoz kell vinni, amikor a megyékben ítél; illetõleg akkor, amikor nem ítélkezik ott, a megyei bírákhoz. b) És ha valaki (más) az ilyen megyékben ítélkezni merészkedik, a most hozott kiközösítési ítélettel büntessék. 33. A másoknak szolgáló nemesek, serviensek védelmérõl a) Úgyszintén elrendeltük, hogy a nemesek szolgálhassanak akiknek akarnak, önkéntes akaratukból. b) És ha valaki a hatalmasok közül az ilyen nemeseket erõszakkal vagy hatalommal arrra (kényszeríti), hogy neki szolgáljanak, vagy õket emiatt személyükben vagy vagyonukban megsérteni vagy megterhelni (--------------------) (merészkedik?) (--------------------) (és így?) (--------------------) eme rendelkezés ellen jár el, e cselekedet által azonnal a most hozott kiközösítési ítélet alá essék. c) És ha efféle a nemesek elnyomásáról a király úrnak tudomására jut, az ilyen elnyomókat üldözni tartozzék, hogy õket méltó büntetéssel sújthassa. 34. Arról, hogy a birtokos nemesek bírói ítélet nélkül nem foghatók el a) Azt is elrendelték, hogy a királyi udvar bírója (országbíró) vagy bármely más bíró valamely birtokos nemest, bíráskodás vagy bíráskodások ürügyével elfogni ne merészkedjék; b) ha ezt megteszik, hivatali vagy bírói tisztüktõl, amelyekben mûködnek, cselekedetük által azonnal fosztassanak meg. 35. A nádor vidéki bíráskodásáról Azt is elrendeltük, hogy a nádor a táborban megszállván, a mezõkön és a gyûléseken, nem pedig falvakban és városokban ítélkezzék (éspedig) (--------------------)tavaszi, nyári és õszi, nem pedig téli (--------------------) (idõszakban) (--------------------) (tartozzék e gyûléseket megtartani?) (--------------------) 36. Arról, hogy egy személy legfeljebb csak egy országos méltóságot érhessen el És hogy ezután ne lehessen más méltóságokra is felemelkedni. 37. Az új pénz szabályozása Elhatároztuk azt is, hogy az egész országban egységes királyi és általánosan használt pénz legyen, amelynek egyötöde lesz hozzáolvasztva (nem nemes fémbõl) s (e pénz) két évig (lesz forgalomban). b) Az azután következõ években pedig tizes égetésû ezüstbõl (legyen) készítve, és az ország valamennyi városában és vásárral bíró falvában legyen érvényes meghatározott értékkel. 38. Azok büntetésérõl, akik az új pénzt nem fogadják el És ha valaki a nemesek vagy hatalmasok közül a birtokán levõ vásáron vagy akár más helyeken, a régi szokás szerint (kiküldött) megbízottaktól eme pénzt nem engedné forgalomba hozni, akkor a vásár jogától fosszák meg, és a vásárjog olyanra vagy olyanokra szálljon, aki (--------------------) ebben és más dolgokban méltányos és illõ tisztelettel viseltetnek. 39. Azok megadóztatásáról, akik az új pénzt nem fogadják el És nem kevésbé: ha valaki eme pénzt nem fogadná el, fél fertó adót tartozzék fizetni, birtokának minden telke után. 40. A hamis pénzverõk büntetésérõl És ha valamely személy vakmerõ merészséggel saját birtokán vagy házában pénzt veretne, eme birtokától vagy házától fosszák meg, s a törvény büntetését nyerje el. 41. A király koronázásakor kiadott törvénynek és a jelenleginek a megtartásáról a) Elrendeltük és örök érvényû parancsként meghatározzuk, hogy a király úr az õ országlakóinak és az egyházaknak ama szabadságait, amelyek a koronázása idején (kiadott) oklevélben ki vannak fejtve – és azokat, melyek a jelen határozatokban elõadatnak (--------------------) (? megtartani köteles) (--------------------) b) (? és ha ezt nem tenné meg) (--------------------) a kalocsai érsek úr által és a fõpapok hozzájárulásával eszközlendõ (? kiközösítés ítélete) (--------------------) alá essék. c) És ezeken kívül másokat is, melyek a király úrnak koronázása alkalmából kiadott oklevélben foglaltatnak, teljesebben meg kell õrizni, és erõsebben megtartani. 42. A következõ országgyûlés idejének kijelölése Elhatároztuk, hogy az összes fõpapok, akiket törvényes akadály nem tart vissza, nemkülönben az összes bárók és valamennyi nemes Szent György tizenötödik napjára a Rákoson a Duna mellett összegyûlni tartoznak, hogy ott mindeneket, melyek a király úrlevelében foglaltatnak megvizsgáljanak, és azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek lesznek (--------------------) megállapítsák. 43. Az egyházak népeinek adómentességérõl Megjegyzendõ, hogy miképpen a báróknak (megtiltatott), úgy a király vagy az ország elõkelõi se szedjenek semmiféle adót az egyházak vagy monostorok népeitõl, és ha ellenkezõ történnék, azok, akik ellenkezõt cselekszenek, a kalocsai érsek úr által kivetendõ egyházi tilalom alá essenek, a fentebb elõadott módon. (Befejezõ rész:) És mivel ezeket az igen üdvös határozatokat, melyek a királyi méltóságnak és az országlakók állapotának nagy hasznára szolgálnak, a fentebb megnevezett tisztelendõ atyák és egész Magyarország lakói a király úrnak és a báróknak e törvényes beleegyezésével alkották meg, mint az a fentiekben kifejtettük (--------------------) azért, hogy (--------------------) az engedett (--------------------) ? (szabadságjogok) kellõ érvénnyel bírjanak, a fõpapok pecsétjeihez hasonlóan a király úr és az ország bárói is, a határozatokat tartalmazó eme oklevélre pecsétjeiket ráerõsítették. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------- 44. A tudományvételek. A tudományvételek foganatosításának módja Elõször meg kell jegyezni, hogy a hatalmaskodás, emberölés, jogsértések, lopás, rablás és más hasonló ügyben végzendõ tudományvételekrõl a fõpapok és a bárók úgy határoztak, hogy a király úr akkor minden megyében válasszon ki tizenkét lelkiismeretes és hitelre méltó nemest, akik közül négynek szolgabírónak kell lenni, és ezek a nemesek, miután elõbb esküt tettek ............. a megye területén történt vagy elõfordult minden hatalmaskodási ügy perében vagy dolgában .............. (a káptalani vagy konventi emberrel együtt) megbízatásuk szerint nyomozva tudakolhassanak, Istent tartván szemük elõtt. 45. A jelentéstétel módja Azután visszatérve ................ (miután megtudták az ügyben a teljes) igazságot, a király úrtól nekik adott és adományozott pecsét alatt a tudományvétel sorát kötelesek megírni a király úrnak. Az ügy rendes bírájának, miután a tudományvétel eredményét látta, a (mondott) nemesek által megállapított határidõben jogot és igazságot kell szolgáltatnia, enélkül, hogy errõl ezután még más tudományvétel is történnék. 46. Minden pert három határidõben be kell fejezni A fent mondott nemesek azonban a vádlottat, vagy azt, aki ellen panaszt emeltek, csak kétszer idézzék meg, harmadszorra pedig kiáltsák ki, és így minden pert, amely az említett ügyekben indult vagy kezdõdött, a harmadik határidõre be kell fejezni, minden halogatás mellõzésével. 47. A bûnpereket a rendes bíráknak az illetékes megye levéltárában kell elhelyezniök A bûnügyekben a királyi kúriában a nádor úr, vagy az országbíró, vagy más rendes bíró által ítélendõ perek iratait a mondott tizenkét esküdt nemes elõtt az alispán székén le kell tenni. 48. Az eskütétel díja Akárhány személlyel letett esküért se szedhessenek többet a fent említett esküdtek, mint negyven ............. (dénárt). 49. A bírák az elítélt birtokait ne éljék fel, hanem csak az elmarasztalás mértékéig foganatosítsanak ellenük végrehajtást Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy ha valaki nemest vagy bármilyen más rendû és rangú embert hatalmaskodás, patvarkodás hamis oklevelek felmutatása vagy más ügyben bírói bírság sújt, akkor az ilyenek birtokait a bírák, vagy embereik ne prédálják fel, hanem az elítélt birtokrészét a bíró és a perbeli ellenfél javára az említett esküdtek egyikének jelenlétében el kell foglalni, ezek pedig addig tartsák birtokukban feldúlás nélkül, amíg a mondott rendes bírónak és az ellenfélnek az elmarasztalt eleget nem tett – a bárók határozata szerint. 50. Ugyanezt tartsák meg a végrehajtásnál a bírságokra nézve A kisebb bírságoknál is akkora részt kell az említett módon lefoglalni, amekkora a bíráknak jár, s nem többet, egészen az elégtétel idejéig. Ezalatt a birtokrész igaz jövedelmeit a bíró és az ellenfél hajtsa be. 51. A gyilkosokról. A szándékos emberölés büntetése Továbbá, ha valaki nem véletlenül, hanem hatalmaskodva, megfontolt gonoszságból öl meg valakit, akkor a király úr ne adjon kegyelmet neki, csak a meggyilkolt ember testvéreinek és rokonainak akaratával, hanem az ilyen vétkesnek feje vesztésével kell lakolnia, ha elfogják. Ha pedig nem, akkor birtokrészeit le kell foglalni. 52. A véletlen emberölés büntetése Ha valakit véletlenül ölnek meg, akkor gyilkosának a király megkegyelmezhet, de mégis oly módon, hogy a bírók határozata szerint a megölt ember rokonai elégtételt kapjanak. Ha nem tudna vagy nem akarna elégtételt adni, a kegyelem semmiben se használhasson neki. 53. Hatalmaskodás stb. ügyében a király nem adhat kegyelmet, ha az elítélt a pernyertese elõbb nem egyezik meg. Ezenkívül a király úr ne adjon kegyelmet senkinek, akit a bíró elõtt hatalmaskodási, patvarkodási vagy más hasonló ügyben elmarasztalta, ha elõbb az ellenfél nem nyert elégtételt. 54. Saját rokona gyilkosának része a meggyilkolt személy örököseire száll Ha valaki édestestvérét vagy unokatestvérét, vagy nemzetségbeli vagy osztályos atyjafiát öli meg, akkor a gyilkos, vagyis az embert ölõ birtokrésze, amely már reá szállt vagy reá szállana, örökre a megölt személy örököseire vagy utódaira háramoljék. 55. Azok büntetése, akik a nemesek javait a mezõn vagy a falun kívül elveszik Ha egy nemes egy másik nemes javait a mezõn vagy a falun kívül hatalmaskodva elragadja, és ennek címén hatalmaskodásban elmarasztalnák, akkor a ilyen vétkes az elrabolt javakat tízszer, vagyis tízszeresen meghaladó értékben köteles fizetni. 56. Hogyan osszák meg ezt a bírságot az ellenfél és a bíró közt? Ebbõl elõször térítsék meg a sértettnek az elvett dolgok értékét, s csak a maradékot osszák két igaz egyenlõ részre a bíró és a sértett közt, ez az igazságos fél rész pedig hasonlóképpen teljesen a sértetté legyen. A másik felet, ti. a bíróét, osszák három részre, ezek harmadja az esküdteké legyen, a fele rész kétharmada a rendes bírónak jusson. 57. A bûnös, ha az erõszakoskodási ügyben a megítélt büntetést nem képes megfizetni, vessék fogságra, és a megfelelõ büntetéssel lakoljon Ha pedig nem lenne a mondottaknak megfelelõ vagyona, akkor a bûnöst fogságra kell vetni, és az elõbb írtak miatt a bxxx?árók határozata szerint váltsa meg magát. 58. Azok büntetése, akik udvarházból visznek el erõszakkal idegen jószágot Ha pedig (a rabló) ezeket a javakat a faluban vagy az udvarházban találja meg (és onnét viszi el), akkor, mint elõbb olvasható, hatalmaskodásért ítéljék el, és büntessék meg. 59. Azok büntetése, akik nem fizetik meg a kamara hasznát Továbbá, ha bárki nemesnek nem volna gondja arra, hogy az ország régtõl bevált szokása szerint a kamara hasznát, kirovása utána megfelelõ, számára megadott idõpontban megfizesse, akkor az ilyen ember vagy emberek birtokait vagy birtokrészét, amelyek után az említett fizetést kevéssé (szabályosan) teljesítették, egy vagy két fõpap jelenlétében a királyi kamarák ispánja foglalja le mindaddig, ameddig a mondott kamara haszna említett megfizetése a három esküdt bírságával együtt teljességgel meg nem történik, a birtokot pedig a kamara ispánja anélkül, hogy feldúlnák, addig az ideig magánál tarthassa, behajtva igazságos jövedelmeit. 60. Az officialis vétkéért urának kell eljárnia Továbbá, ha bármilyen rendû ember, aki fõpapoktól, bárótól vagy bárki mástól tisztséget vagy officiolatust kapott, más vagyonát hatalmaskodva elveszi, akkor az ilyen tisztséget viselõ ura a jogtalanságot és kárt szenvedõnek elégtételt köteles szolgáltatni a fent írt módon. Az ilyen bûnös szolgától azonban kizárólag ura vehet a fent említettek miatt elégtételt. A király urak és királynék officialisainak is hasonló módon kell cselekedniük. 61. Továbbá birtokok peres úton való megszerzésének ügyében az alább leírt módon kell eljárni. A felperes a jogpert három eljárás során köteles folytatni Továbbá, ha valaki birtokot vagy birtokokat, vagy birtokrészeket akar peres úton szerezni, akkor a birtokot három alkalommal vissza kell követelnie. 62. A per határidejét bírói döntés nélkül, a felek puszta megegyezése alapján, elhalasztani nem lehet Korábbi határidõre való idézés címén és a felek akaratából a pert ne halaszthassák el, hanem amikor a felek a bíró elõtt megjelentek, az alperes minden halogatás nélkül felelni tartozik. 63. Milyen módon és hány határidõt kell engedélyezni az alperesnek oklevelei bemutatására? Az oklevelek bemutatására három határidõt kell megjelölni, de többet nem, egyet tudniillik bírság nélkül, kettõt bírságolással, mindegyiket három-három márkányi bírságolás mellett. Így minden pert egy év leforgása alatt véglegesen be kell fejezni. 64. Hány (határidõt) lehet a felperesnek (engedélyezni) és a felek megegyezhetnek-e közben? A közbeesõ idõben pedig amely fél akar, megegyezhet. A felperes szintén háromszor halaszthatja el oklevelei bemutatását, mindig királyi bírság terhével. 65. A bírságokat a per utolsó határidején le kell tenni, különben erejükig végrehajtást rendelnek el Továbbá az utolsó határidõben a per folyamán jogosan felmerült bírságokat a felek kötelesek letenni, ha pedig pénzben vagy javakban nem tudnák letenni, akkor a bírót és az ellenfelet hasznot hajtó és lakott birtokból kell kielégíteni úgy, hogy az elmarasztalt, aki ily módon birtokot enged át, az ellenfelet és a bírót mindaddig tartozik a birtok dominiumában tartani, amíg tõlük a mondott pénzösszeggel vagyis bírsággal kiváltja. 66. A javakat mennyiért lehet eladni vagy elzálogosítani, és hogy szükséges a szomszédok és határos birtokos értesítése Továbbá, ha egy nemes szükségtõl kényszerítve, birtokát, birtokait vagy birtokrészét eladni, elzálogosítani vagy elidegeníteni szándékozik, akkor elõször és fõként testvéreinek, a nemzetségbõl valóknak adhatja el, úgy, hogy azt a birtokot vagy birtokrészt, amelynek gyümölcse, jövedelmei és hasznai egy évben elérik az egy márkát, tíz márkára, amelynél a két márkát, 20 márkára értékelhetik és így tovább, és ily módon kell megvenni. Az eladást a mondott esküdtek jelenlétében hozzák elõször a testvérek, nemzetségbõl való emberek, határos birtokosok vagy szomszédok tudomására, és így, az elõzetes tudomásukkal igyekezzenek eladni. Ekként rendjén lesz. Egyébként legyen joguk eladni bárki másnak, akinek akarják. 67. A végrehajtás alá esett javakat mennyiért lehet megváltani Továbbá, ha egy nemes birtokai vétkeiért vagy bírság címén a bíró és az ellenfél kezére jutottak, akkor õ, vagy mások, akiket illet, azok kezébõl az ország régtõl megtartott szokása szerint megválthatják, egy eke földet tudniillik három márkán, egyházat harangtoronnyal tizenöt márkán, harangtorony nélkül 10 márkán, és így mindegyiknél. 68. Az eladó szavatossággal tartozik Továbbá, ha egy nemes birtokát, birtokait vagy birtokrészét másnak eladta, és õt igazi utódjának rendjén felvállalta, a birtokokat pedig a vevõtõl valaki per útján követelné, akkor a szavatos és utódai a vevõt és utódait az említett birtokügyben minden módon örökre mentesíteni tartoznak, ahogyan vállalták. 69. A parasztokról és jobbágyokról. A parasztok teljes költözési szabadságnak örvendjenek Továbbá egy nemes bármelyik parasztja vagy jobbágya, ha akarja, miután engedélyt kapott, és a szokásos igazságos terragiumot megfizette, ura birtokáról más nemes birtokára vagy máshova, ahova jónak látja, ott-tartózkodás végett minden javaival szabadon átköltözhet. 70. Rakomány nélküli ember vagy állat után vám nem jár Továbbá: bármilyen rendû gyalogos vagy lovas embert, ha nincs szállítandó rakománya, ne tartóztassanak fel, és sem a vámhelyen, sem másutt ne kelljen vámot fizetnie. 71. Beköltözõ külföldit vám ne terheljen Továbbá: ha külföldrõl bármilyen ember vagyis jövevény jön az országba, hogy itt éljen, átköltözés alkalmával tõle és javai után egy helyen se szedjenek vámot. 72. Amint parasztot se, ha más úrhoz költözik Ha egy nemes parasztja vagy jobbágya urától más nemeshez akar költözni, hogy nála maradjon, akkor átköltözése alkalmával ettõl a paraszttól vagy jobbágytól se szedjenek semmiféle vámot. 73. A nemesek élelmiszerei után se szedjenek semmit Továbbá a fõpapok, bárók és nemesek élelmiszerei után akkor se szedjenek semmiféle vámot, ha azokat bárki bármelyik vámhelyen át szállítja. 74. A férfiág megszakadása miatt a kincstárra szálló javakból az elhunyt leányának vagy nõtestvérének a leánynegyedet ugyanott kell kihasítani Továbbá, ha egy nemes fiúörökös nélkül hal meg, akinek birtokai így jog szerint királyi kézre fognak háramlani, akkor az elhunyt leányát vagy nõtestvérét leánynegyed címén illetõ jogot, a leányok és nõtestvérek részére örökös birtoklásra a birtokkal egy helyen, egy tagban kell kiadni. 75. A hiteleshelyi kiküldöttek napidíja peres ügyekben Továbbá, ha káptalani vagy konventi embereket küldenek ki egy birtokon határjárásra, visszafoglalás, becslés, iktatás vagy más perbeli eljárás tartására királyi parancsra, vagy a nádor, az országbíró vagy valamelyik más rendes bíró bírói végzése szerint, akkor a káptalan vagy konvent emberei vagyis bizonyságai, saját lovukon járván el és közlekedvén, kiutazásuk napjától visszaérkezésük és hazatérésük napjáig minden napra huszonnégy dénárt kapjanak. Ha pedig ezek az emberek vagyis bizonyságok, a felkérõ felek lován szállnak ki, akkor a felektõl naponta ne szedjenek többet tizenkét dénárnál, ez esetben azonban mindenkor a fél költségén szállván ki. 76. Az errõl szóló oklevelek díja Az említett eljárásokról kibocsájtandó oklevelek kiállításáért a (hiteleshelyi) jegyzõvel együtt száz dénárt lehessen kérni és nem többet, a birtokvisszafoglalást illetõ és más oklevelek kivételével. Ezekért, ahogyan eddig is, tizenkét dénárt szedtek, így ennyit hajtsanak be a jövõben is. 77. A királyi kancellária díjainak szabályozása: mennyi jár az ünnepélyes oklevelekért Továbbá a király úr kancellárjainak a birtokadományok ügyében ünnepélyes vagy nyílt formában kiállítandó okleveleknél az oklevél kiváltásáért az alábbi díjszabást kell betartaniuk: hogy a birtokadományozást és bármiféle szabadságokat megörökítõ oklevélért az oklevél írójával együtt két márkát, minden oklevél megerõsítésért – egy ünnepélyes oklevél megerõsítõ kibocsájtása után – a kancellár mindig egy márkát, írnoka pedig száz dénárt (kapjon). 78. Mennyi jár a kegyelemlevélért Azért az oklevélért, amellyel a királyi felség bárkinek hatalmaskodás, patvarkodás, lopás, rablás, hamis oklevelek felmutatása vagy egyéb, fõvesztéssel járó ügyben kegyelmet ad, (a kancellár) az írnokkal egy márkát követelhessen. 79. Mennyi jár a kisebbekért A kisebb oklevelekért, tudniillik a perbe hívást, tudományvételt és visszafoglalást elrendelõkért, valamint parancslevélért és más hasonlóért, ha nyílt alakú, akkor huszonnégy, ha pedig zárt, akkor tizenöt dénárt kell szedni.
Forrás:
|
