| Szent István király intelmei Imre herceghez
Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggõ földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bõséggel adott az élet elõnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, fõpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfõbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: "Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!... [Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,] akkor nagy lesz száma élted éveinek." Ebbõl a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegõk esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létezõ teremtõje a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örökösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli lakást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tûz emésztette, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltetõ szavait, gõgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, ezért sok rosszat tûrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörûségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben és szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idõ, hogy többé ne puha kásával étesselek, az téged csak puhánnyá és finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bûnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olyan fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket elõrebocsátván térjünk a tárgyra. Fejezetekre osztás A katolikus hit megõrzésérõl Az egyházi rend becsben tartásáról A fõpapoknak kijáró tiszteletrõl A fõemberek és vitézek tiszteletérõl Az igaz ítélet és türelem gyakorlásáról A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A tanács súlyáról A fiak kövessék az elõdöket Az imádság megtartásáról A kegyességrõl és irgalmasságról, valamint a többi erényrõl I. A katolikus hit megõrzésérõl Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívõk és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az elsõ helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelõször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel õrizd, hogy minden Istentõl rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerûen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: "Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerûen küzd." A hit tehát, melyrõl beszélek, a következõ: higgy erõsen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtõjében, és az õ egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szûz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplõtelen istenségben, a kétely hozzád ne férjen. "Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erõsen nem hisz, semmiképp sem üdvözül." Ha valamikor uralmad alatt akarnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fûzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, nagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen. II. Az egyházi rend becsben tartásáról A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek elsõ ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az õ tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erõsen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetûnõbb õröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert aki a szent egyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház õrzõjévé és felügyelõjévé emelt: "Péter vagy, erre a sziklára építem házamat." Õ ugyanis önmagát nevezte kõsziklának, s nem ám fából vagy kõbõl épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és vámos. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell õrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az elsõ királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen. III. A fõpapoknak kijáró tiszteletrõl A királyi trón ékessége a fõpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban õk kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, õk legyenek fõembereid, úgy vigyázz a fõpapokra, mint a szemed világára. Ha õk jóindulatúak véled, ellenségtõl nem kell félned. Hiszen ha õk megbecsülnek, bátran foghatsz mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Õket állította ugyanis Isten õrül az Isten népe fölé, és õket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem is állítatnak, nem is országolnak. Az õ közbenjárásukra törlik el a vétkezõk vétkeit. Ha irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magad is kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. Mert az õ kezükbe van lerakva a bûnbõl oldás és bûnbe kötés hatalma. Mert Isten megegyezett velük örök szövetségben, és elkülönítette õket az emberektõl, a maga nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király szavával megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja õket: "Fölkentjeimet ne érintsétek!" Az illeti meg ugyanis Isten felkentjeit, ki az isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való férfiakat hamis vádaskodásokkal mocskolja és a nyilvánosság elé hurcolja. Teljességgel megtiltom, fiam, hogy így cselekedj, ha boldogan akarsz élni, királyságod megbecsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent elsõsorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikrõl szó van, kárhoztatásra méltó vétekbe esik - távol legyen! - figyelmeztesd háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következõk alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak. Mert ha e rendet megtartod, dicsõ koronádat teljességgel felmagasztalod. IV. A fõemberek és vitézek tiszteletérõl Az uralom negyedik dísze a fõemberek, ispánok, vitézek hûsége, erõssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert õk országod védõfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek õk, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gõg, gyûlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis alázat, semmi sem taszít le, csakis a gõg és a gyûlölség. Ha békeszeretõ leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gõgösen, gyûlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és fõemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettõl óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen. V. Az igazi ítélet és a türelem gyakorlásáról A türelem és az igazi ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: Ítéletedet, Isten, bízd a királyra. És ugyanõ másutt: Király vagy, az igazságosságot szereted. A türelemrõl így beszél Pál apostol: "tanúsítsatok mindenki iránt türelmet." És az Úr az evangéliumban: "Ha (türelemmel) kitartotok, megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igazi ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlõ ügy kerül eléd vagy valamely fõbenjáró bûn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erõsködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az õ megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes. VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsõségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstõl elrettenti. Mert az egy nyelvû és egy szokású ország gyenge és esendõ. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyûjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák. VII. A tanács súlyáról A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, gyõzelmeket õ arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat õ rakat, és õ ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedõ és középszerû emberekbõl összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tõlük tanácsot, csak a gyûlés véneitõl, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: "Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi: Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. Ezért hát ki-ki életkorának megfelelõ dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiûzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életre való is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd. VIII. A fiak kövessék az elõdöket Õseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelõdök után járni, a szülõket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elõdei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek a szemed elõtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplõ igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekrõl látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel. IX. Az imádság megtartásáról Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folyamatos imádkozás: a bûnöktõl megtisztulás és feloldozás. Te pedig, fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: "Küldd le (Uram, a bölcsességet) szent egedbõl, dicsõséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben (minden idõben)." És ismét: "Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tõlem, Uram. Vedd el tõlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram." Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyõzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tõled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyõzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját. X. A kegyességrõl és az irgalmasságról, valamint a többi erényrõl Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövõ reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a fõemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sõt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfõbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erõszakot szenvedõhöz, õrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erõs, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövõben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bûzét, valamint a halál ösztönzõjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Amen. (Kurcz Ágnes fordítása)
Forrás:
|
