| A pannonhalmi kiváltságlevél szövege
1002-bôl:
Krisztus! Krisztus! A MAGASSÁGBELI ÚRISTEN NEVÉBEN! ISTVÁN, A MAGASSÁGBELI GONDVISELÕ KEGYELMÉBÕL A MAGYAROK KIRÁLYA. Hisszük s valóban tudjuk, hogy ha az istentiszteletnek szentelt helyek hatalmát és tiszteletét növeljük, azt nemcsak az emberek hirdetik dicsérettel, hanem Isten is jutalommal viszonozza. Ezért Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és jövendôbeliek, tudják meg, hogy a Pannonia hegyén lévô Szent Márton monostornak az apátja, Anasztáz közbenjárására, tanácsára és beleegyezésével [ugyanezen monostornak] olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyent Montecassino Szent Benedek monostora kapott. Szent Márton monostorát még szülôatyánk kezdte és mi fejeztük be Isten segítségével lelkünk üdvéért és királyságunk megszilárdításáért. Ugyanezen monostor testvéreinek szent imái miatt az elõbb írt Anasztáz apát úr tanácsaitól és állandó segítségétôl felbátorítva lettünk ugyanis gyôztesek. Gondoskodtam ugyanakkor arról is, hogy megörökítsem az utódok emlékezetében azt a különleges támogatást, amelyet Szent Márton érdemeiért gyermekkoromban megtapasztaltam. Ugyanis mikor kitört a háború vihara, s ebben a németek és a magyarok között a viszály igen nagyra nôtt, s különösen amikor a polgárháború pusztítása fenyegetett, mivel az egyik megye, a somogyi el akart ûzni atyám székérôl, nagy bizonytalanság fogott el, milyen tanácsot adjak háborgó lelkemnek, mihez fogjak? Ekkor Pázmány, Hont, Orci vezérek és Domonkos érsek úr támogatásával fogadalmat tettem Szent Mártonnak, ha érdemeiért a külsô és belsô ellenségeimet legyôzöm, akkor úgy jó, ha a fenti megye dézsmája, ami minden dolga, birtoka, földje, szôlôje, vetése, útvámja után jár, valamint a vendégek bora, ami birtokaikon terem, ne a megyés püspökhöz tartozzék, hanem azt inkább ugyanezen monostor apátjának vessem alá haladéktalanul az említett vezérek és sok ispán tanúságával. Hogy elhatározásomat követôen gyôzelmet arattam, amit eszemben forgattam, megvalósítani törekedtem. Annál is inkább, mivel e hely kivételével nem voltak még püspökségek és apátságok Magyarországon. Mert, híveim, ha szabad volt püspökségeket és apátságokat létesítenem azon a helyen, ahol csak akartam, miért is ne tehettem azt bármely hellyel, amit akartam? De nehogy még úgy tûnjék, hogy a Szent Mihály egyháza ki lett fosztva, sôt nehogy a megyés püspök jogtalanságot vagy kárt szenvedjen a dézsmaszedésben, ezért neki adtam a Kortó nevû udvarházat a hozzá tartozó emberekkel együtt. Ha pedig ô a rendelkezéseimmel szemben bármit méltánytalanul tenni vagy szerezni akarna, tudja meg, hogy az ítélet napján Isten, az élôk és holtak bírája elôtt velem találja szembe magát. De még annyit hozzáfûzök: legyen a monostor minden zaklatástól mentes, és legyen a szerzeteseknek joguk bármelyik apátjuk eltávozása után nyugodtan másikat választani, tetszésük szerint bármely püspökkel felszenteltetni, és legyen szabad nekik akármely helyen bármelyik püspöktôl a rendeket felvenniük. Más apát elôtt pedig cappella ne vonuljon, csak e monostor apátja elôtt, tiszteletbôl a hely szentsége miatt, továbbá az apát püspök módjára szandálban mondja a misét. Megparancsoljuk tehát — Megváltónk, Urunk Jézus Krisztus legyen rá a tanúnk —, hogy semmiképpen se merjen beavatkozni egyetlen érsek, püspök, herceg, ôrgróf, ispán, alispán vagy bármely más ember — akár nagy, akár kicsi — az ugyanezen monostor apátjának engedélye nélkül a mondott monostor ügyeibe a szolgák, földek, szôlôk, dézsmák, halászat, partok, jogszolgáltatás révén. Aki ezt megteszi, fizessen száz font jó minôségû aranyat, az egyik felét a mi kamaránknak, a másik felét pedig a mondott monostornak vagy vezetôinek, és átok sújtsa ôt mindörökké. Hogy hitelesebb legyen, ezt az oldalt saját kezûleg megerôsítettük és megpecsételését megparancsoltuk. ISTVÁN ÚR, A KIVÁLÓ KIRÁLY JELE (ISTVÁN KIRÁLY). DOMONKOS ÉRSEK KANCELLÁRKÉNT ELLENÔRIZTE. Az Úr megtestesülésének 1001. esztendejében, a 15. indikcióban, Istvánnak, a magyarok elsô királyának második évében íratott és átadatott ez a kiváltságlevél. Ezeket a falvakat nevezte meg Sebestyén érsek és Csaba ispán a templom felszentelésekor: Halászok Füzegy, Bálványos, Tömörd, Himód, Wisetcha, Varsány, Murin, Kortó, Vág. Minden mostani és jövôbeli dologból a pozsonyi vám harmadrésze.
Forrás:
|
