| II. András király levele III. Ince pápához
(1214)
Krisztusban szentséges atyának, Incének, Isten kegyelmébõl a római szentegyház fõpapjának, András, ugyanazon kegyelembõl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya üdvözletet és fiúi hódolatot. Szokása az apostoli széknek, hogy a jogosan kérõk ügyében gyorsan, és a kérelmezõk tisztességes kívánságainak teljesítésében eredményesen intézkedik. Ezért igaz ügyeink elõbbrevitelében méltán vetjük bizalmunkat Atyaságtok jóindulatába. Szolgáljon tudomásul Szentségteknek, hogy a mi fennhatóságunk alatt álló Galícia fõemberei és népe alázatosan azt kérte tõlünk, hogy Kálmán fiúnkat tegyük királyukká, megmaradva a jövõben a római szentegyház egységében és hûségében, de úgy, hogy szabadjon nekik továbbra is megtartaniok az õ saját görög szertartásaikat. Hogy azonban ez a nekünk és Nektek egyaránt kedvezõ szándékuk a halogatás miatt akadályba ne ütközzék, ami bizony több okból megtörténhetnék, helyes volna oldalatokról ennek végrehajtására legátus kiküldését kérnünk. Szentségtektõl azt kérjük, hogy rendelje el Krisztusban tisztelendõ atyánknak, János esztergomi érseknek, hogy mondott fiunkat apostoli hatalommal királlyá kenje, s a római szentszék iránti hûségesküt tõle kivegye. Továbbá azt is tudomására hozzuk Atyaságtoknak, hogy kötelességünk szerint szorgalmatosan fáradozunk jeruzsálemi utazásunkon, s azt minden erõnkkel siettetjük. Épp ezért országunk gondját, amelynek elõkelõi a széthúzásra hajlamosak, és fiaink gyámolítását is, akik koruk miatt még támogatásra szorulnak, János esztergomi érsekre, Krisztusban kegyes atyánkra tudnók rábízni, mint aki rangban is elsõ, hûségben kipróbált, s aki úgy hisszük, másokkal együtt elõrelátásával távollétünkben is, visszatérésünkkor is szilárdan tudná teljes nyugalomban tartani az országot. Ezért arra kérjük Atyaságtokat, hogy együttérezve gondjainkkal, mentse õt fel a Tihozzátok való utazás terhétõl. A pécsi és a gyõri püspököt, meg kancellárunkat, a fehérvári prépostot fogadalom s a kereszt jelének felvétele köti, hogy utazásunkban társaink legyenek. E tisztelendõ férfiaknak a kísérete nyilvánvalóan nagyon megerõsít minket, ezért szeretettel kérjük felmentésüket a jövõ évben tartandó zsinatra való meghívás alól. Arra is kérjük Szentségteket, hogy az összes összeesküvõket s hûtlenkedõket, akik országunk megosztottságát felhasználva, fiúnkat a mi életünkben és akaratunkkal ellenkezõen, királyukká próbálnák tenni, sõt megkoronázni, sújtsa kiközösítéssel, akár egyháziak, akár világiak lennének azok. Emlékszik továbbá Szentségtek, hogy a múlt évben követünk, a tisztelendõ R(óbert) veszprémi püspök által levelet intézett hozzánk az esztergomi egyház koronázási jogát illetõleg, mely azt a dicséretes tanácsot és hathatós érvet tartalmazta, hogy ha többeknek is joga volna a koronázás, ez könnyen okot adna a széthúzásra és szakadásra, mert az egyik ezt, a másik meg mást koronázna királlyá. Ezt a levelet azzal, a másikkal együtt, melyben az apostoli szék közli velünk, hogy a királyi ház tisztviselõi felett egyedül az esztergomi egyház bíráskodhatik, boldogemlékezetû feleségünk meggyilkoltatása alkalmával ellopták tõlünk. Tartalmuk, hisszük, megvan a registrumban, ezért kérjük Szentségteket, írassa meg részünkre újra. Nem tagadhatjuk, nem is akarjuk tagadni, hogy a pénz tizedjövedelme, bárhol verjék is azt egész Magyarországon, az esztergomi egyház jogos jövedelme. Ezt az elmúlt évben, a béke megkötésekor a másik fél is nyilvánosan elismerte, ha írást nem is adott róla, csak beleegyezett. Magyarország királyai, királynéi és utódaik erre, egyéb jogokkal együtt, esküt tettek, amint az a Ti és az elõttetek volt apostoli férfiak megerõsítõ okleveleiben bennfoglaltatik. Egyébként nem gyõzünk csodálkozni azon, és Atyaságtoknak is feltétlenül tudomására akarjuk hozni, hogy a kalocsai érsek, békénk szerzõje, akiben úgy bíztunk, s akit mindenekfelett olyan buzgón szerettünk és pártfogoltunk, hogy emiatt országunk nagyjai és kicsinyei szinte meggyûlöltek minket, sõt a tõlünk kapott zarándoklási engedély címén az õt megilletõ tiszteleten túlmenve, az országból két püspökkel, a gyõrivel és a veszprémivel kísértettük ki; õ a vagyont, amit jóemlékezetû feleségünk, fiaink és leányaink számára összegyûjtött, s egy polgárunknál tett le veretlen aranyban-ezüstben, arany-ezüst edényekben és holmikban, becslés szerint hétezer márkányit, tudtunk nélkül magához vette és elvitte. Ezért kérjük Szentségteket, bírja rá apostoli intéssel a visszaszolgáltatására annak, amit tõlünk jogtalanul elvitt, mert ha a közbelépés és a jóvátétel idejében nem történik meg, ne vegye zokon Atyaságtok, hogy az õ jövedelmeibõl igyekszünk magunknak kárpótlást szerezni a minket ért károsodásért. Egyébként pedig mindannak, amit jelen levelünk átadója élõszóval fog elmondani, Szentségtek, éppúgy kételkedés nélkül hitelt adhat, mint a levélnek.
Forrás:
|
