| II. András király levele III. Ince pápához
(1214)
Krisztusban szentséges atyának, Incének, Isten
kegyelmébõl a római szentegyház
fõpapjának, András, ugyanazon kegyelembõl
Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma,
Szerbia, Galícia és Lodoméria királya
üdvözletet és fiúi hódolatot.
Szokása az apostoli széknek, hogy a jogosan kérõk
ügyében gyorsan, és a kérelmezõk
tisztességes kívánságainak
teljesítésében eredményesen intézkedik.
Ezért igaz ügyeink elõbbrevitelében méltán
vetjük bizalmunkat Atyaságtok jóindulatába.
Szolgáljon tudomásul Szentségteknek, hogy a mi
fennhatóságunk alatt álló Galícia
fõemberei és népe alázatosan azt kérte
tõlünk, hogy Kálmán fiúnkat tegyük
királyukká, megmaradva a jövõben a római
szentegyház egységében és
hûségében, de úgy, hogy szabadjon nekik továbbra
is megtartaniok az õ saját görög szertartásaikat.
Hogy azonban ez a nekünk és Nektek egyaránt kedvezõ
szándékuk a halogatás miatt akadályba ne
ütközzék, ami bizony több okból
megtörténhetnék, helyes volna oldalatokról ennek
végrehajtására legátus kiküldését
kérnünk. Szentségtektõl azt kérjük,
hogy rendelje el Krisztusban tisztelendõ atyánknak, János
esztergomi érseknek, hogy mondott fiunkat apostoli hatalommal
királlyá kenje, s a római szentszék iránti
hûségesküt tõle kivegye. Továbbá azt
is tudomására hozzuk Atyaságtoknak, hogy
kötelességünk szerint szorgalmatosan fáradozunk
jeruzsálemi utazásunkon, s azt minden erõnkkel
siettetjük. Épp ezért országunk gondját,
amelynek elõkelõi a széthúzásra hajlamosak,
és fiaink gyámolítását is, akik koruk
miatt még támogatásra szorulnak, János esztergomi
érsekre, Krisztusban kegyes atyánkra tudnók
rábízni, mint aki rangban is elsõ, hûségben
kipróbált, s aki úgy hisszük, másokkal
együtt elõrelátásával
távollétünkben is, visszatérésünkkor
is szilárdan tudná teljes nyugalomban tartani az országot.
Ezért arra kérjük Atyaságtokat, hogy
együttérezve gondjainkkal, mentse õt fel a Tihozzátok
való utazás terhétõl. A pécsi és
a gyõri püspököt, meg kancellárunkat, a
fehérvári prépostot fogadalom s a kereszt jelének
felvétele köti, hogy utazásunkban társaink legyenek.
E tisztelendõ férfiaknak a kísérete
nyilvánvalóan nagyon megerõsít minket, ezért
szeretettel kérjük felmentésüket a jövõ
évben tartandó zsinatra való meghívás
alól. Arra is kérjük Szentségteket, hogy az
összes összeesküvõket s hûtlenkedõket,
akik országunk megosztottságát felhasználva,
fiúnkat a mi életünkben és akaratunkkal
ellenkezõen, királyukká próbálnák
tenni, sõt megkoronázni, sújtsa
kiközösítéssel, akár egyháziak, akár
világiak lennének azok. Emlékszik továbbá
Szentségtek, hogy a múlt évben követünk, a
tisztelendõ R(óbert) veszprémi püspök által
levelet intézett hozzánk az esztergomi egyház
koronázási jogát illetõleg, mely azt a
dicséretes tanácsot és hathatós érvet
tartalmazta, hogy ha többeknek is joga volna a koronázás,
ez könnyen okot adna a széthúzásra és
szakadásra, mert az egyik ezt, a másik meg mást
koronázna királlyá. Ezt a levelet azzal, a másikkal
együtt, melyben az apostoli szék közli velünk, hogy
a királyi ház tisztviselõi felett egyedül az esztergomi
egyház bíráskodhatik, boldogemlékezetû
feleségünk meggyilkoltatása alkalmával ellopták
tõlünk. Tartalmuk, hisszük, megvan a registrumban, ezért
kérjük Szentségteket, írassa meg részünkre
újra. Nem tagadhatjuk, nem is akarjuk tagadni, hogy a pénz
tizedjövedelme, bárhol verjék is azt egész
Magyarországon, az esztergomi egyház jogos jövedelme.
Ezt az elmúlt évben, a béke megkötésekor
a másik fél is nyilvánosan elismerte, ha írást
nem is adott róla, csak beleegyezett. Magyarország királyai,
királynéi és utódaik erre, egyéb jogokkal
együtt, esküt tettek, amint az a Ti és az elõttetek
volt apostoli férfiak megerõsítõ okleveleiben
bennfoglaltatik. Egyébként nem gyõzünk
csodálkozni azon, és Atyaságtoknak is
feltétlenül tudomására akarjuk hozni, hogy a kalocsai
érsek, békénk szerzõje, akiben úgy
bíztunk, s akit mindenekfelett olyan buzgón szerettünk
és pártfogoltunk, hogy emiatt országunk nagyjai és
kicsinyei szinte meggyûlöltek minket, sõt a tõlünk
kapott zarándoklási engedély címén az
õt megilletõ tiszteleten túlmenve, az országból
két püspökkel, a gyõrivel és a veszprémivel
kísértettük ki; õ a vagyont, amit
jóemlékezetû feleségünk, fiaink és
leányaink számára összegyûjtött, s egy
polgárunknál tett le veretlen aranyban-ezüstben,
arany-ezüst edényekben és holmikban, becslés szerint
hétezer márkányit, tudtunk nélkül magához
vette és elvitte. Ezért kérjük Szentségteket,
bírja rá apostoli intéssel a
visszaszolgáltatására annak, amit tõlünk
jogtalanul elvitt, mert ha a közbelépés és a
jóvátétel idejében nem történik meg,
ne vegye zokon Atyaságtok, hogy az õ jövedelmeibõl
igyekszünk magunknak kárpótlást szerezni a minket
ért károsodásért. Egyébként pedig
mindannak, amit jelen levelünk átadója
élõszóval fog elmondani, Szentségtek,
éppúgy kételkedés nélkül hitelt adhat,
mint a levélnek.
Forrás:
Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV. század
Szerkesztette: Makkai László - Mezey László 36.
sz. levél
Gondolat Kiadó, Budapest, 1960, 126-128. o.
|