| IV. Béla és fiai törvénye (1267)
Mi B. (=Béla) Isten kegyelmébõl Magyarország királya és I. (István) ugyanazon kegyelem által a magyarok ifjabb királya és erdélyi herceg és B. (Béla) egész Szlavónia ifjabb hercege, tudtára adjuk mindazoknak, akik jelen levelünket megtekintik, hogy Magyarország összes nemesei, akiket királyi servienseknek mondanak, hozzánk járulván, tõlünk alázatosan és hódolattal azt kérték, hogy õket Szent I. (=István) királytól megállapított és elnyert szabadságukban megtartani kegyeskedjünk, hogy nekünk és a koronának annál hívebben és lelkesebben szolgálhassanak, minél kegyesebb szabadságokkal ajándékozzuk meg õket. Mivel úgy találtuk, hogy kéréseik és követeléseik jogosak és törvényesek, tanácsot tartván báróinkkal, s az õ hozzájárulásukkal azokat teljesítendõknek véltük. Figyelemmel tartva azt, hogy ezáltal az ország jobb állapotáról kell gondoskodnunk.
1. A nemesek népeinek teljes mentességérõl az
adók és a megszállás alól 2. A várföldek és udvarnokok földjeinek visszaadásáról Úgyszintén akarjuk, hogy az összes várföldeket és az udvarnokok földjeit, amelyekre a mi nevünkben vagy a királynéasszony nevében népeket gyûjtöttek össze, a várnak és az udvarnokoknak vissza kell adni, nehogy a falvak a szabad vendégek kiváltságos nevének örvendhessenek. 3. A nemesek személyének és vagyonának a király által való tiszteletben tartásáról Úgyszintén elrendeltük, hogy ne legyen szabad nekünk a nemesek közül senkit sem rossz tanácsra bírói ítélet nélkül elfogni, bebörtönözni vagy személyében megkárosítani. Hanem bíróság elé vonva, a bárók jelenlétében, harag, gyûlölet vagy kedvezés kizárásával kell ítélni az ilyen fölött, megtartván a jog rendjét. 4. A nemeseknek a királyhoz, illetõleg fiaihoz való szabad átmenetelérõl Úgyszintén megengedtük, hogy a nemeseknek, amennyiben közülünk bárkihez is át akarnak menni, miután erre engedélyt kértek és kaptak, legyen meg a joguk az átmenetre, és ezért birtokaikat ne pusztítsák el. 5. A nemesektõl elfoglalt földek visszaadásáról Ezenkívül elrendeltük, hogy a nemesek földjeit, melyeket a mi vagy a királynéasszony szabad falvainak a népei, avagy udvarnokok, vagy pedig a várnépek bármely ürüggyel elfoglaltak vagy elfoglalva tartanak, e nemeseknek vissza kell adni, báróink közül kettõnek a belátása és ítélete szerint, akikbe mi és a nemesek bizalmukat helyezzük. 6. Az örökös nélkül meghalt nemesek birtokainak öröklési módjáról Úgyszintén azt akarjuk, hogy ha valaki a nemesek közül esetleg örökösök nélkül hal meg, az ilyennek birtokait és javait addig szét ne szedjék, senkinek ne ajándékozzák, senkinek ne adományozzák, senkinek el ne örökítsék, amíg az illetõ meghaltnak rokonait és nemzetsége tagjait a mi jelenlétünk elé nem hívták, és e birtokokról az õk és báróink jelenlétében intézkedés nem történik, ahogy jog rendje meg fogja szabni. Ezen idõ alatt pedig a meghaltnak mind birtokait, mind javait a rokonok és nemzetségbeliek tartozzanak megõrizni. 7. A nemesek hadkötelezettségérõl külföldi hadjáratok esetén Úgyszintén elrendeltük, hogy ha elõfordul, hogy országok vagy tartományok elfoglalására vagy megszerzésére sereget indítunk, a nemeseket akaratuk ellenére a seregbe nem kényszerítjük, csak ha valaki önként akar hadba vonulni avagy fizetésért; sem pedig arra, hogy fiaink vagy mások megsegítésére menjenek, õket akaratuk ellenére semmiképpen nem kényszerítjük. 8. A székesfehérvári törvénynapokról Úgyszintén elrendeltük, hogy minden évben a szent király ünnepén, közülünk valaki tartozzék Fehérvárra jönni, és minden megyébõl két vagy három nemes tartozik megjelenni, hogy azoknak jelenlétében minden kártevésrõl és jogtalanságról, bárki okozta és követte el azokat, minden panaszosnak elégtételt szolgáltassunk. 9. A hadjárat alkalmával meghalt nemesek birtokainak öröklési módjáról Úgyszintén: ha a nemesek közül valaki, akinek nincs örököse, a hadjárat alkalmával meghal, birtokai – bármely módon szerezte is azokat – a király kezére ne háramoljanak, hanem a hadban meghalt személy rokonaira vagy nemzetségére szálljanak, úgy tudniillik, hogy örökös birtokai rokonságának maradjanak, a vásárolt vagy szerzett birtokokat pedig engedjék át bárkinek, akinek õ életében akarta adományozni. 10. Az írásbeli kérvényezés megszüntetésérõl Úgyszintén: a nemesek ügyeit kérvények nélkül kell elintézni. És mindezekben, valamint más, Szent István király által megállapított szabadságokban, eme nemeseket meg fogjuk tartani, és sértetlenül meg fogjuk õrizni, Isten minket úgy segítsen és az Istennek szent evangéliumai és az Úr keresztjének életadó fája. Ha pedig közülünk valaki a jövõben ezen határozatot és a Szent I. (=István) királytól megállapított szabadságot áthágná, ami távol legyen, õt az esztergomi érsek úr egyházi fenyítékkel kényszerítse az elõbb elmondottak sértetlenül való megtartására, amit mi magunk is elfogadtunk egyezõ akarattal. Hogy pedig ezek a mi rendelkezéseink az érvényesség örök erejével bírjanak, számukra jelen levelünket pecsétjeinkkel erõsítettük meg. Kelt az Úr ezerkétszázhatvanhetedik évében.
Forrás:
|
